CSAK LAZÁN

A megfelelésvágy és a teljesítménykényszer leküzdéséről , arról hogy kell az életet könnyen venni akkor, ha az élet vezető pozícióba sodort.

Licenc

Creative Commons Licenc

HTML

Érted mit beszél a másik?

2011.10.24. 10:11 | Sándor Zsolt András | Szólj hozzá!

A kérdés úgy pontos, hogy ugyan azt érted egy gondolaton, amit a beszélgető-, vitapartnered? Leggyakrabban nem. Ez persze nem lenne baj, de nem is gyanakszunk és a rohanó világunkban sajnos nincs idő, hogy egy organikusan alakuló beszélgetésre annyi időt szánjunk, hogy közben kiderüljön hogy  van némi félreértés.

Vannak ökölszabályok, amit érdemes megfontolni:

  • Az én agyamban megfogalmazott gondolat felét mondom ki
  • Te az kimondott szavak felét érted meg
  • A valódi gondolat negyede jutott el hozzád

Mindezeken felül a hozzád eljutott tartalmat  kiegészíted a saját gondolataiddal, olyanokkal, ami nem volt benne kimondott tartalomban. Mindez lehet jó is meg rossz is, vagy az eredeti irányban egészíted ki vagy nem. Tehát érdemes gyanakodni. Ha mondjuk visszamondod, hogy Te mit értettél az általam elmondottakból akkor a félreértések 80% elkerülhető.

veszekedés.jpg

 

A gyanú

Ha már tudod, hogy elveszhet a tartalom, akkor keresd. Kérdezz vissza, mond vissza az állításokat. Lassítani fogja a kommunikációdat és sokkal több figyelmet igényel.  Ingyen nem megy semmi. Összességében viszont nyersz, mert a félreértés elképesztően sok energiát és időt vehet el.
Én simán szoktam vállalni, és úgy kezdem a mondatot, hogy „Engedd meg, hogy visszamondjam mit értettem meg az állításodból”. Persze ennek számtalan változata lehetséges, ami jól illeszkedik az egyéniségedhez és a szituációhoz.

Gyakorlat

Sok lehetőség közül egy: Mondj egy állítást, mellette egy érvet és a vitapartnered mondja vissza mindkettőt csak más szavakkal. Ha nem jó, akkor ne javítsd, hanem ismételed meg az állításod és az érved, ugyanúgy ahogy az előbb, pont azokkal a szavakkal. Mindaddig, amíg úgy nem érzed, hogy vitapartnered ugyan azt nem mondja mit Te. Már az ókori római filozófusok is használták ezt a módszert, én imádom játszani.

Nem tűnik nehéznek, de mégis az. Próbáld ki!

 

Címkék: vita megmondás feszültség

Paradigmaváltás

2011.10.20. 12:48 | Sándor Zsolt András | Szólj hozzá!

 

Nem pusztán változás esz valami más. De mi?
A paradigma váltás előszobája a másik fél igazságának elismerése ami egy nehéz dolog. Persze attól még nem váltok(tudok) paradigmát váltani, mert látom a másik igazságát, elfogadni,megérteni valamit nem ugyan az mit mikor elkezdesz az új paradigmád szerint cselekedni. Jut eszembe ugyan azt értjük a paradigmaváltás jelentése alatt? A szónak nagyon sok jelentése van, így nem akarok abszolút definíciót alkotni, egyezzünk meg valamibe és használjuk itt azt.
 
 
 
A paradigma egy modell egy séma, amely a gondolkodásunkat, cselekedeteinket meghatározza és szervezi bizonyos tényekkel kapcsolatban. Magukat a tényeket most nem vitatjuk elfogadjuk hogy azonosak, azt állítom ugyanazon tényekkel kapcsolatosan egyes emberek már más gondolatmenetet követnek azaz más a paradigmájuk. Sőt ugyanazok az emberek hasonló adatok észlelésekor azonos gondolati sémákat alkalmaznia, azaz ugyan abban a paradigmában vannak.
 



A paradigmaváltás az, amikor a gondolkodási és ennek következtében a működési sémánkon változtatunk.
 
Példa
 
Ha azt hiszed, hogy akkor vagy vezető, ha reggel öltönyben és nyakkendőben érkezel a munkahelyedre. Akkor ez a Te paradigmád.
Onnantól kezdve hogy nem csak a pénteki jeans napon mersz bemenni laza ruhában a munkahelyedre akkor az lehet paradigmaváltás, de csak akkor, ha a környezeted ugyan úgy vezetőnek tekint. Ha nem tekintenek vezetőnek, akkor csak elkezdtél rosszul öltözni.
Aztán, ha már laza ruhában jársz és elismernek vezetőnek, akkor, tesztelheted a környezeted, hogy egy első találkozón megértik-e, hogy Te egy laza vezető vagy? Azonban sokszor jobban jársz, ha partnereid paradigmája szerint öltözködsz.
 
A Váltás
 
Ahhoz hogy a munkában vagy a magánéletedben paradigmát válts, ahhoz meg kell mutatnod, el kell mondanod, sőt néha még meg is kell tanítanod a környezetednek is, hogy mit jelent ez a Te számodra. Ha nem teszed, akkor simán félreértik a változást, mert Ők még a régi paradigmában élnek. Kirúgás, válás, önvád…. meg ilyenek jöhetnek.
 
„Nem oldhatjuk meg a problémákat, ugyanazt a gondolkodásmódot alkalmazva, amellyel megteremtettük őket” Albert Einstein.
 
 

 

Címkék: megmondás változásmenedzsment paradigma paradigma váltás

Az Inga és a nyugalom

2011.10.17. 11:18 | Sándor Zsolt András | Szólj hozzá!

Az inga kileng, az egyik oldalon és a másik oldalon is. Minél nagyobb volt az egyik oldalon a kitérés annál nagyobb lesz a másikon is. Szeretet – Utálat csak hogy egy olyan példát mondjak, amit szerintem már mindenki látott-hallott vagy esetleg meg is élt. 

A szélsőségben sok az energia, és most ne a fizika törvényeire gondolok, bár természetesen az is igaz, hanem az érzésre amit megélünk az ilyen szélső esetekben (szeretet –utálat).

Az inga miután nem perpetuum mobile, folyamatos energia bevitelre van szüksége, hogy mozgásban maradjon.

Az ember nem inga, nem lengünk folyamatosan az egyik és a másik oldal között, de sokszor úgy működünk mint egy inga. Kitérünk az egyik oldalra, tesszük bele az energiát csak lapátoljuk és lapátoljuk. Akkor és ott elhiszed, hogy ez így jó. Dolgozol 16 órát mert mindig van rá ok hogy most miért tedd.

Aztán valamilyen oknál fogva egyszer csak felismered, hogy ez nem jó így. Vagy egyszerűen nincs több mit beletenni, fenntartani ezt az állapotot. És akkor lendül az inga a másik oldalra, csapódsz ide-oda és  keresed azt az állapotot amit korábban a szélsőségekkel megéltél. Amikor az inda lendül, akkor áthaladt a nyugalmi állapoton, csak mindig túlszaladt. Onnantól kezdve már két dolog érdekel a nyugalmi állapot és a szélsőérték.  Az inga egyensúlyra törekszik csak nem tud ott megállni, mert rengeteg energiát pakoltál bele. Az az energiát ki kell valahol ereszteni a rendszerből és ez nagyon-nagyon nehéz. Ha megfeszülsz, beleroppansz, ha már lendül, akkor engedd.

Nem lehet ezt máshogy?

inga.jpg

Szeretem a Mátrixot. A piros pirulát és sok minden mást is. Az ingakérdésre is ott találtam meg a választ. Neo elmegy az Orákulumhoz és a váróban találkozik egy gyerekkel aki kanalat hajlítgat, de kiderül hogy nincs is kanál.

Inga sincs!

Nem kell megélni a katarzist ahhoz, hogy a nyugalmat is megélhesd.

Címkék: nyugalom feszültésg

40 éves korodig eléred a karriered csúcsát!

2011.10.07. 11:58 | Sándor Zsolt András | Szólj hozzá!

avagy a befektetési időszak meddig tart?

 
Már egyszer írtam a 20/80 szabályról, és itt is igaz, hogy az emberek 80% -a eléri a karriere csúcsát 40 éves korára.
 
Én azt értem ez alatt, hogy a karrierlétrán eléri a maximális pozíciót: beosztott, csoportvezető, középvezető, főnök vagy tulajdonos. természetesen a szinten belül feljebb lehet lépni azaz, lehet az ember jobban kereső, jobban megbecsült alkalmazott, még nagyobb vállalt középvezetője vagy a tulajdonában lévő vállalat lehet még nagyobb.
Azonban szintet, csak az emberek 20% vált 40 fölött. Mindez az én hipotézisem, az én állításom egy csomó adattal és érvvel alá tudom támasztani, de nem egy igazi kutatás eredménye. Ennek fényében azért én ki merem jelenteni hogy ez szignifikánsan jelen van a társadalmunkban.
 
Én 21 éve koromban találkoztam ezzel a gondolattal, azóta voltam multi alkalmazott, csoportvezető, megélhetési menedzser, cégvezető most meg már elmúltam 35…
Akkor amikor találkoztunk és meg ez a gondolat, egy idős jogász tanította a testvéremet dolgozni. Meg lehet és meg kell tanulni dolgozni. Feladatot értelmezni, elvégezni, beszámolni, majd vezetőként mindezeket delegálni. Megtanultam.
 
Rendszeresen találkozom a 80% hoz tartozó emberekkel, de van szerencsém ismerni olyanokat is akik a 20% hoz tartoznak. Megjegyzem Ők általában későn érő típusok.
Ha ott állsz a negyven előtt akkor itt az alkalom hogy még egy utolsó nagyot válts. Nem éri meg tovább várni!. Ha meg túl vagy rajta akkor két lehetőséged van:
 
Elfogadod a helyed és ott törekszel a boldogságra, vagy eldöntöd, hogy te a 20%-hoz tartozol és váltasz. Mind a kettő nehéz pálya.  

 

Analitikus Gondolkozásmód.

2011.09.22. 11:08 | Sándor Zsolt András | Szólj hozzá!

Van akinek nagyon fáj és van aki csak így tud működni. Más az önbizalomhiány, a görcsösség, a feszülés és az analitikus gondolkozás. Sokan összekeverik.

Az analitikus gondolkozónak két útja van:
 
  • Vizsgálni a múltat – itt lehet készségszintre fejleszteni ezt a gondolkozásmódot
  • Tervezni a jövőt – ez a nehezebb pálya, mert itt nincsenek adatok, korlátok de mégis analizálni kell a várható eredményt.
 
 
Az analitikus gondolkodás nem statisztikakészítés, nem pusztán az adatok megkeresése, hanem egy adathalmaz, eseménysorozat, eredményeinek szintetizálása és következtetések megállapítása.
 
Nem tudom megmondani, hogy gondolkodj! Ez nem matematika. Meg tudom mutatni az út egyes elemeit, azt hogy merre indulj el, de minden erdőben neked kell megtalálni az utat.
 
A múlt analitikus vizsgálata
 
Első lépés adatgyűjtés, de csak olyan adatokat keresünk melyek a vizsgálati él felé vezetik az utunkat. Az a nehéz, hogy a rendelkezésre álló rengeteg adatból melyiket nézd meg. Szerencsére vannak ököl szabályok.
Átlag, szélső érték vizsgálat, területi
vizsgálat, növekedés, éves és havi időkeret, stb
Persze ha már van adat akkor már csak azt kell tisztázni, hogy milyen következtetéseket érdemes levonni a kapott adatokból. Itt felhívom mindenkinek a figyelmét Churchill szavaira:
 
„Csak annak a statisztikának hiszek, amit saját magam hamisítottam”
 
Tehát hazudni lehet csak nincs értelme, mert magunkat fogjuk becsapni és rossz lesz a következtetés. Még egyszer: az analitikus gondolkodás nem statisztika. Az adat az alapja, de következtetéseket vonunk le az adatokból. De mit nézünk az adatokban?
 
A változást.
 
Azt vizsgáljuk, hogy egy adott mérési ciklushoz képest volt e változás. Attól lesze analitikus gondolkozó, ha minden projekt, végén csinálsz egy vizsgálatot. A legegyszerűbb vizsgálat eljutottam-e a célhoz? Igen Nem. Ez is analízis. És lehet mélyebbre ásni.
 
  • Azon az úton jutottam el amit tervezte? (azaz van-e változás)
  • Akkora lett az eredmény?
  • Ha nem mekkora az eltérés?
És jön a durva kérdés: Miért? Na innentől lesz valami igazi analizálás, ha elkezded felgöngyölíteni a miérteket. Nem lehet mindig és nem lehet mindent. Egyszer már írtam a 20/80 szabályról. Itt szinte mindig érdemes alkalmazni. A veszteség 80% át a hibák 20% okozza.
 
És ez a lényeg a múlt analizálásánál:      
 
Adat – Elemzés – Okok Feltárása
 
A Jövő analitikus tervezése
 
Először is tervezni kell… Na itt elbukunk legtöbbször. Egyszerűen nem tervezünk és így a folyamat végén nincs mit mihez viszonyítani. Az eredmény eleve jó lesz. A jövő tervezésekor az a nehéz hogy bizonytalanra építünk. Ilyenkor persze használhatjuk a múlt adatait(ha már volt egy előző hasonló projekt) és de ha ilyen nincs akkor marad a becslés. már csak meg kell vizsgálni.
 
A jövő tervezésénél egy másik műveletsor van:
 
Becslés – Próba – Szélsőérték Vizsgálat – Kritikus útvonal meghatározása
 
Ha nincs adatunk akkor becsülni kell a várható eredményeket. A folyamatot egyszer kétszer ki kell próbálni, csak akkor jó ha legalább egy értékes eredményt tudunk produkálni a tervezés fázisában.
 
Ha már egy eredményünk van akkor, jön a szélsőérték vizsgálat (ha valaki komolyan veszi akkor egy Meg kell határoznunk hogy Diszkusszió).
 
Nulla – mínusz végtelen – plusz végtelen.
Csak adaptálni kell a pillanatnyi esetre. Pl rendezvényszervezésnél:
Nem jön el senki, vagy az 50 tervezett résztvevő helyett 500 and jönnek el .
 
Ebben az esetben nem értelmezhető a mínusz végtelen. De egy profit tervezésnél már értelmezhető a negatív szám is. Itt persze meg kell határozni azt hogy mit tekintünk végtelennek. Egy egyszemélyes BT veszteségének a 100 000 000 Ft mínusz végtelennek tekinthető.
 
Kritikus út vizsgálata
 
Maradjunk a rendezvényes példánál. Kell meghívó, nyomda, email kiküldés, telefonálás az meghívó megerősítésére, kell szerződés a helyszínnel, meghívólista. Ha a grafikus nem csinálja meg időben a meghívót, akkor a nyomba el fog kési és nem megy postára időben az anyag, de a postázás időpontjára a salesnek el kell készítenie a címlistát. Itt fut össze a két szál. Párhuzamosan fut a címlista készítése és grafika+nyomda szál. A kritikus út a  grafika+nyomda mert a címlista elkészítése 1 nap és 8 nap áll rendelkezésre míg a grafika és a nyomba együtt 8 munkanapba kerül és pont ennyi alatt kell megcsinálni. Azaz nem lehet csúszni, mert akkor a projekt végdátuma is csúszik.
 
Ha valaki elfogadja múlt és a jövőre vonatkozó elemzési lépéseket:
 
Adat – Elemzés – Okok Feltárása
Becslés – Próba – Szélsőérték Vizsgálat – Kritikus útvonal meghatározása
 
És végig is gondolja azokat, akkor a gondolkozása sokat fog az analitikus irányba változni.

 

 

· 2 trackback

Fel tudod adni azt, aki vagy, azért, amivé válni fogsz?

2011.09.22. 11:03 | Sándor Zsolt András | 2 komment

 

Annyira ellenkezik az agyam a mondat tartalma ellen, hogy képtelen vagyok megjegyezni. Az első lépés pedig az lenne, hogy legalább elfogadom. (befogadom)
 
Számomra ez a mondat azt jelenti, hogy fel kell adnom a megfelelés vágyamat és el kell engedjem azt ami vagyok. Ha elfogadjuk azt a tézist, hogy a jelen a múlt következménye akkor a jövőben csak akkor válhatok valamivé ha ma elengedem és feladom azt ami most vagyok.
 
 
Tök egyszerűnek tűnik és egy hegyi remete simán meg tudja csinálni. Csakhogy mi itt lenn a dzsungelben a rengeteg zaj között kell ezt megoldanunk.
Van már egy pár kötelezettségünk család, gyerek, nagymama, szülő. Azután jön a munka és odapakolják neked a felelősséget mert te vagy a főnök. Ezen felül felkapdosunk még felelősségeket úton útfélen.
 
Ilyen külső körülmények között ki az aki tud változni?
 
Ismerek olyan embert aki ki is mondja hogy ő nem akar változni. Olyat is aki csak simán nem tesz érte semmit. Ők általában tizenhatszor nekifutnak ugyan annak a feladatnak. Ahogy látom kívülről vagy észre sem veszik vagy letagadják maguk előtt is.
 
Miért merek mindezt kijelenteni. Mert én is ezt csináltam… Letagadtam, megfeszültem, nem változtam. Ilyenkor az erős tölgy eltörik, megbetegszik ott ahol a legjobban fáj.
 
Minap azt tanultam hogy azért mert eldöntöm, hogy feladom a régi énem az nem jelenti azonnal azt, hogy leesem a földre. Ha megengedem magamnak az átmenetet akkor nem kell hogy fájjon a változás.

 

Nem ölök embert!

2011.09.19. 11:17 | Sándor Zsolt András | Szólj hozzá!

Vannak a társadalom által felállított határok és vannak olyanok melyeket magunk hoztunk létre. Vannak olyan határok melyeket az életünk folyamán arrébb-arrébb tologatunk. Van amit átlépünk. Van amit lerombolunk.

A határmódosítás nem olyan csúcsélmény mint a határátlépés, de sokszor nem lehet fülön csípni, hogy akkor és ott éppen mi történt.

 
Milyen ha arrébb csúsztatjuk a határt? Pl olyan mint amikor a napi 2 kávészünetről áttérsz a napi 3 kávészünetre, azaz megengeded magadnak hogy egy kicsit többet lógj a munkából (ne menjünk bele hogy jár vagy nem jár ez csak egy példa).
Amikor átléped a határt az keményebb sokkal, pl hazaviszel egy tejet a cégtől, ami lopás. A második más könnyebb. Múltkor is elvittem nem lett belőle semmi. Ha rendszeressé válik, hogy amikor nincs otthon tej akkor a cégtől viszed haza akkor rendszeres határsértővé válsz.
 
A határátlépés élménye
 
Amikor először léped át a határt és a másik oldalon pozitív élménye van - ide tartozik a nem rosszabb is – akkor tuti vágyakozol rá, hogy megint ott legyen ilye élményed.
A határ másik oldaláról egészen máshogy fest a világ. Egyre gyakrabban mész oda. És eljön az az idő amikor döntened kell mi legyen azzal a határral.
 
Van úgy, hogy érdektelenné válik, mert egy idő után kiderül, hogy a tilosban sem jobb és nem jár oda többé az ember.
 
Az is kiderülhet, hogy sokkal jobb a határ másik oldalán és már nem megy vissza soha többé.
 
A harmadik lehetőség az amikor kiderül hogy ott nem volt soha semmilyen határ csak te képzelted oda.
 
A legdurvább az amikor a saját határainkat lépjük át, romboljuk le. Az nagyon tud fájni belül.
 
Azért írtam a címbe az emberölést, mert az egy nagyon megosztó határ, félelemből nem ölünk mert nem merünk. Ezt persze nem valljuk be, inkább arra fogjuk hogy nem szabad.
Vannak még kemény és megosztó határok, leginkább a párkapcsolatban, megcsalom vagy nem. Ránézek-e vagy nem és hogy ezek hol kezdődnek és hol végződnek.

Számomra a legnehezebb határok, mégis a megfelelési kényszer határai. Ezeket mi magunknak állítjuk fel és mi hajtjuk be saját magunkon.
 
Szinte átléphetetlenek. Csak lerombolni lehet. És simán újra tudjuk magunknak építeni.
Munkamániás és félős menedzsere vagy? Igen ? Akkor most gondold végig, hogy kinek felelsz éppen meg.
 
  • Tulaj?
  • Főnök?
  • Apuci?
 
Nekem sokáig tartott mire ki tudtam mondani a választ!

 

Nincs abszolút igazság!

2011.09.07. 22:50 | Sándor Zsolt András | 3 komment

Az én igazságom van és a tiéd. Vannak szabályok, törvények, megállapodások ami alapján (néha) el kell dönteni, hogy kinek az igazsága van közelebb a mércéhez, valamilyen mércéhez… 

Simán ki merem jelenteni. NINCS abszolút igazság.
 
És akkor mi van?
 
Van az én igazságon és a Tied és a közösségé. Van amikor még ebből is több van. Mindenki a maga igaság alapján él és hoz döntéseket.
Nehéz elfogadni, hogy a másik fél, a tárgyalópartnered, a feleséged vagy a gyereked is az igazság oldaláról tárgyal, érvel, hisztizik. Ahhoz hogy ezt elfogadd, hátra kell lépj egyet. Képzeletben. Rá kell nézned messziről.
 
El kel fogadnod azt, hogy azt amit mond azt Ő úgy érzi. És az érzelmek ellen nem lehet józan, racionalista érveket felsorakoztatni. És mégis a racionalitásodra apellálok olyankor amikor azt mondom, hogy lépj hátra és nézz rá messziről.  
 
"Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket."
Albert Einstein.
 
Nekem ez azt jelenti, hogy abból a nézőpontból ahonnan te nézed nincs más megoldás, és csak egy igazság létezik a Tied, de a másik oldalról is ugyan ez látszik!?
 
Ha ez elfogadod, sokkal erősebb leszel. Van aki azt hiszi hogy az bizonytalanságot okoz majd neki ha elfogadja a vitapartnere állításait érzelmeit. Nem, nem és nem. Sokkal erősebb leszel, de csak akkor ha elhiszed a saját igazad.
 
Ezzel a látásmóddal azt nyered, hogy Te érvelni tudsz a saját igazad mellett az ő szemszögéből nézve. Mert ahogy Einstein is mondta csak egy másik nézőpontból lehet az ő problémáját megoldani és az ő állítását megcáfolni.
 
Lépj egyet hátra és nézz rá távolról. Segíteni fog ígérem.

 

 

Te változtál felnőtt korodban? Egyáltalán lehet?

2011.09.05. 17:47 | Sándor Zsolt András | Szólj hozzá!

Önmagában egy kiforrott egyéniség nem változik már sokat. Mondják. Szerintem egy tudatos ember igen is változik, belát, elenged, megfontol, gyorsabb, lassabb lesz.

Én azt gondolom, hogy két véglet esetében nincs igazi változás. Az egyik véglet aki eljutott az önismert olyan fokára ahonnan már nem lehet komoly változást elérni. A másik véglet aki inkább beletörik, beleroppan, de nem változik. Ennek a végletnek van olyan hazugságba burkolt megoldása is amikor nem törik el mert nem vesz tudomást a valóságról. Nem a bolondokra gondolok az kóros. Igen is van egy olyan állapot amikor az Énünket úgy burkoljuk körül hogy azt teljesen elvisszük és nincs is szükség a változásra, de még normális emberek maradunk. (ha a pszichológia erre azt mondja hogy kóros ám legyen és akkor is érzem hogy van ilyen,  nagyon buta és nagyon okos embereknél láttam ilyet )
 

Le lehet élni egy életet ilyen hazugságokra építve. Azt sem vesszük észre, hogy sok- sok jel volt, de mi hazudunk magunknak tovább mert így kényelmes.
A többiek, elfogadják azt a tényt, hogy érdemes változni, teszik is sokszor. De leginkább csak tudják hogy kéne és küzdenek vele. Ők azok akik nem kezdik újra az életüket, nem menekülnek el illetve nem hazudnak maguknak, hanem változnak. Nem a varangyról beszélek…
 
Bizonyos békék, ha a saját pocsolyájának a levével együtt emeled ki és teszed a fazékba, simán megfő. Ha ugyan ezt a békát sima vízbe teszed és azt kezded melegíteni, kiugrik. 
 
A változás az nem azt jelenti, hogy elviseled, hogy megfőznek. a változás az ha kiugrasz a vízből.
 
Én változtam. Sokat. Persze ha az általános iskolai osztálytársaimat kérdezed, akkor lehet hogy azt a választ kapod hogy nem sokat változtam. Mert én pl akkor egészen Önmagam voltam. Abban a közösségben ott és akkor. Utána elkezdett benőni a fejem lágya és elkezdem megfelelni a világnak és saját magamnak. Felvettem egy csomó álarcok és kabátot hogy olyannak lássam magam a tükörbe ami megfelel az elkezeléseimnek. Azok akik kezdő multi menedzserként ismertek azok azt mondanák, hogy sokat változtam. Én azt mondom, egyre inkább Önmagam vagyok, és kezdem jól érezni magam.
 
Te Önmagad vagy? Változol?

 

Mit kaptál anyádtól útravalónak?

2011.08.25. 12:57 | Sándor Zsolt András | Szólj hozzá!

Sokan azt mondják erre, igazából semmit. Vagy a másik válasz ilyenkor egy felsorolás az anyagi javakról. Mielőtt megkérdeznéd nem 21 éveseket kérdeztem.
Visszük a puttonyba azt amit a szüleink nem éltek meg vagy nem tudtam megoldani mert sokszor ők is kapták anyától meg apától. Gondold végig.
 
Mikor találkozol apáddal és megkérdezi : Hogy vagy fiam ? Nekiállsz felsorolni hogy most éppen mi van a céggel a munkával a családdal. Nézd meg kívülről! Olyan vagy mint földrajz órán amikor nekiálltál felsorolni a Szovjetunió természeti kincseit.
 
Elmúlt már 35? Azt gondolod, hogy elszakadtál már a szüleidtől. Jó.
 
Le is raktad azokat a terheket ami beleraktak a puttonyodba vagy viszed még egy kicsit? Ki az aki megfelel ?
 
Mire gondolok? Vagy úgy csináljuk, mint anyáink(apáink) vagy annak az ellenkezőjét. Ja az igazság meg középen van.
 
Tudom öntudatos Manager vagy. Egyedül döntesz, vezetsz sok embert rendezed a családodat meg a munkát. Néha marad egy kis időd magadra is, akkor elszaladsz a haverokkal egy sörre vagy focira, teniszre, squashra mert így jó. Na de te alakítottak ki azt amilyen vagy ma? Tuti?
 
Egy csomó terhet le lehet rakni, nemek is van még egy csomó amit felelősség és szeretet címszó alatt ráncigálok magammal, perszer el is várják tőlem így csinálom.
 
Tudod Take it Easy !
 
Gondold végig mit viszel a puttonyodba és nézd meg hogy van-e olyan amit ki lehet rakni belőle, mert te tulajdonképpen nem is vagy olyan.

2 emberöltőnél tovább még sosem volt érdemes félretenni Magyarországon.

2011.08.19. 17:06 | Sándor Zsolt András | Szólj hozzá!

Na jó túloztam. Lehet, hogy 3.  Először csak éreztem aztán vettem a fáradságot és végignéztem a történelmet és hazudnék, azt mondanám, hogy emlékeztem rá.

Az egész nem egy szélcsendes nyári napon kezdődött, mikor nekiálltunk fröccsözni. Még a fűzfa alatt is meleg volt azon péntek délutánom, mely napra idén a nyár esett. Éppen dúlt a frankválság, ami azt jelentette, hogy akkor is éppen egy aktuális csúcs volt és a sok okos pasi elkezdte elemezni a helyzetet. Nem tartott sokáig, mert valaki beleböfögte az két fröccs között : „Miért mikor volt érdemes Magyarországon félretenni?”

Elgondolkoztam….

Kicsit később mikor a gép elé vetődtem, beleírtam a googliba magyar történelem röviden: eredmény

Elolvastam és éreztem, hogy le kell írnom azt ami összeállt bennem. Nem akarok politizálni, bár a történelem sokszor politika is egyben, és azok kedvéért, akik lusták elolvasni a fenti linket (csak 2 oldal) egy ki összefoglaló történelemből,majd a rövid következtetés.

Időfolyam

1000 körül örülünk, hogy végre van királyunk és megszilárdult a hatalma, szétosztja azt, amit megszerzett , majd Könyves Kálmán alatt gyarapszik a nemzet, de alig telt el 2-3 emberöltő és

1241 Tatárjárás

Megint összeszedjük magunkat. Itt van egy nagyobb szünet, de közben sem volt fenékig tejfel, azért. A nagy kasza viszont a nem marad el, mert jött a Török. Először 1456 ban Nándorfehérvárnál még bírjuk egy kicsit, de

1526-ban Mohácson végleg lenyomnak minket a törökök, elveszik amit lehet. Utána sem volt jobb mert mire

1686 - Buda visszafoglalása , jöttek az osztrákok. Ma már szeretjük őket, de akkor inkább megint elvitték amit a török.

1848 és a kiegyezés. Persze mindig volt aki jól járt, de hol az egyiktől vették el és adták a másiknak hol meg fordítva.

A közelmúltról sokkal nehezebb, mert az már érzékenyen érinti a politikai és vallási hovatartozásokat, de tényszerűen

Az I. Világháborúban, meg a gazdasági vállságban, majd a II. Világháborúban szintén sokszor cserélt gazdát az ingó és az ingatlan vagyon és ha véletlenül pénzben volt amit félretettél akkor vagy elértéktelenedett, vagy egyszerűen békekölcsönbe „akartad” fektetni.

1939, 1945, 1956 Volt itt államosítás, TSZeszítés, szakszervezet és párt. Hogy ne kelljen minősíteni csak azt mondom, hogy megint gazdát cserélt sok minden.  

Majd  1989 kárpótlás avagy a másik oldalról nézve eredeti tőkefelhalmozás gazdasági eszközökkel.

Hogy közben a magyar parasztot (állampolgár), mindig szipolyozták a földesurak (APEH, Állam, TB)azt asszem nem kell mondanom.

 

Nem értem!

Mindezek után nem csodálkozom, hogy a magyar ember ragaszkodik a vagyontárgyaihoz. Lehet, hogy jobban mint bármely nemzet. Szegény magyarnak sosem volt tulajdona valaki mindig elvette a játékát.

Most akkor rakja félre a nyugdíjra vagy úgy is mindegy mert már lassan megint eltelt egy emberöltő és úgysem lesz lehetőségem élvezni?

Vajon mit fog örökölni a fiam tőlem? Én a szüleimtől, mindent megkaptam amit ők adni tudtak, kb az életük arra ment rá, hogy a gyerekeiket fölneveljék és a javakat átörökítsék. Az én korosztályom szüleinek általában ezzel telt az élete, mert hogy ők nem kaptak szinte semmit. Elpusztult.

Lehet, hogy nekem azt kell megtanítanom a fiaimnak, hogy jobb élvezni az életet amíg lehet mert úgy is mindegy. Statisztikailag kb fölösleges félretenni fel kell élni mindent ami van.

Carpe diem! és Take it Easy!

 

Ha nem is tudod megcsinálni minden pillanatban, és lehet hogy így van jól akkor is törekedj rá!

 

Spirituálisan szemlélem a világot

2011.08.17. 12:35 | Sándor Zsolt András | 2 komment

Mit jelent ez nekem? Kérdezte Jakab Andor alias Leiter Jakab egy korábbi közös polémiában.

 
Mérnök vagyok és a porosz módszer szerint tanítottak az iskolában. Megtanultam, hogy kell megfelelni, ha kérdeznek, hogy kell rettegni, ha számonkéréstől, hogy kell „jól” teljesíteni és hasonló jól hasznosítható képességekre tettem szert.
 
Mindezek mellett értékelem szüleimnek és a tanáraimnak, hogy az lettem, aki vagyok. Igen nagy szerepet töröttek be hogy mindezt elérjem. Tőlük kaptam a földhözragadt, materialista világszemléletet, amiben mindennek meg kell keressük az általunk belátható és bizonyítható okát.
 
Az az érdekes, hogy nagyon sokáig tartott mire rájöttem, hogy itt van probléma gyökere. Mert bár Ők azt tanították nekem, hogy a problémák okait keressük, valójában csak a felszínt kapargattuk, illetve a világ csak egy bizonyos részével voltunk hajlanók foglalkozni. Azokkal a dolgokkal melyek a fizika és a jelenlegi tudományok által meg nem magyarázhatóak, azokkal nem foglalkoztunk.
 
 
Ma már „spirituálisan szemlélve a világot” megengedem, hogy a történéseknek nincs mindig kézzel fogható oka. Odafigyelek és megpróbálom nyakon csípni azokat az működési modelljeimet amit kaptam, hozok magammal a hátizsákomban a régi földköz ragadat gondolatokat. Ha elkapom őket már egyel jobb vagyok mint tegnap és meg tudom nézni egy másik oldalról is az eseményeket.
Sok mindent kiraktam már a hátizsákomból, mert nincs rá szükségem. Félelmeket, gátakat, vélt vagy valós szabályokat melyek nem is vonatkoztak rám sosem.
 
Elfogadom a tudatom, a lélek erejét szemben a kizárólag materialista érvekkel. Nem vagyok jógi, aki képes csak levegővel táplálkozni, de nem utasítom el azonnal egy történés magyarázatát, mert annak nincs kézzel fogható, földhöz ragadat magyarázata. Nyitottabb lettem.
 
Én így szemlélem a világot. És szeretem ezt a szót is, mert a hangulata elutasítja a mai világ sebességét. Jó egy kicsit lassítani. Persze stresszhelyzetben én is visszatérek a jól megszokott tanult működésemhez. De olyankor nem szemlélem a világot!
 

 

54 félévem van a nyugdíjig: Mit csináljak?

2011.08.16. 11:57 | Sándor Zsolt András | 2 komment

Azért számolom a féléveket, mert ez egy olyan időszak, amit be lehet látni. Nyaralástól-karácsonyig és karácsonytól-nyaralásig.
 
 
Félévek az életemben
 
Egy félév mire új állást találsz. 2-3 félév mire megszokod az új munkádat és megint egy félév mire eldöntöd, hogy menni kéne tovább.
 
Belekezdesz egy új marketing üzenet kidolgozásába és félév mire be tudod vezetni. Minimum egy félév mire megvan az első eredmény és kell még egy félév mire leállítod és elkezdesz egy új üzenetet kommunikálni a piacon.
 
Egy félév mire összeköltözöl a barátnőddel és legalább egy félév mire megfogalmazódik benned, hogy szakítanod kellene. Az hogy közben hány félévet töltöttetek boldogan nyaralástól karácsonyig az már rajtatok múlik.
 
És a nagyobb ciklusok:
10 félév az egyetem. Vagy több.
36 félév mire felneveled a gyereked.
 
Az életet lehet félévekben mérni és szerintem jobb, ha ezt a ciklust választod, mind bármi mást.  A félévnek van eleje van vége és van neki még közepe is. 
Nekem már csak 54 féléven van a nyugdíjig!
 
Célom
 
Nekem van célom. Egyszer elkezdtem egy naplóba beleírogatni és ma azt tudom mondani, hogy bár sokat változott a cél, de minimum félévig változatlan volt bármely időintervallumot is nézem. Volt mikor csak pontosabban tudtam megfogalmazni és volt, hogy teljesen kidobtam és gyökeresen megváltoztattam saját célomat.
Szeretnél elérni a célomat még a nyugdíj előtt, hogy legyen időm egy kicsit élvezni is.
 
Már csak 54 félévem van hátra: Mit csináljak?
 
  1. Multi alkalmazott leszek mint megélhetési manager

    Előtte elmegyek és elvégzek egy MBI-t. Az kell hogy igazi megélhetési manager lehessek. A Multi csak így vesz fel. Ez minimum 6 félév és és 2 milla mire befejezem. Ekkor elkezdem a álláskeresést, inkább 2 félév mire felvesznek. Dolgozom dolgozom. Miután nem japánban vagyunk így 3-6 félévente tovább kell állnom, hogy szinten tartsam a fejlődésem és az anyagi javadalmazásom növekedését. 2x továbbállok és ha gyorsan ment a keresésé akkor úgy a 40. félév körül elérem a karriercsúcsom.

    Elértem a célom? Félelem nélkül élhetek? Nyugdíja koromra igen. Ez jó hír. csak arra kell figyelni, hogy a félévek elteltével meglépjem a kötelező lépéseket, hogy eljussak idáig

     
  2. Saját vállalkozást indítok

    Ez nehéz a mai helyzetben. Kigondolom, és leírom egy félév alatt. Keresek hozzá társakat. A 2. vagy 3. partnerrel már valószínűleg el is tudom indítani a vállalkozást. De már eltelt vagy 4-5 félév. Jönnek a vállalkozás gyerek évei amikor még csak teszünk bele. Megint eltelik 5-6 féléve. Jól csinálnom és megélek belőle. Nincs gazdasági vállság és jól megy a cég. Most van az az időszak amikor megy, de csak akkor ha én is benne vagyok. Ezt itt 10-től végtelenig tartó félévszám. Van olyan vállalkozás ami soha nem lesz ennél nagyobb vagy jobb.

    De pozitív vagyok és eljutok oda, hogy kapitalista módjára pusztán csak szerdán dolgozom, és megvan a jövedelem és a biztonság.

    Ez is jó nyugdíjas koromra félretettem, eleget. Itt is csak a féléveket kell figyelni és ha 4-5 félév alatt nem változik semmi akkor váltani kell.
     
  3. Elmegyek politikusnak

    Nem jó. Mert nem bírja a gyomrom.
     
  4. Maradok ott ahol vagyok

    Mert elfelejtettem hogy már vagy 15 féléve ugyan itt ülök és belesüppedtem.
 
Mit csinálok a következő 54 félév alatt? Még nem tudom, de most már odafigyelek a félévekre. nincs olyan nagyon sok.

 

 

Én nem vagyok Jakab Andor és TE? – avagy megjelent a Jakabizmus

2011.08.01. 12:11 | Sándor Zsolt András | 3 komment

Adtál már valaha munkát Andor? Fejlesztettél valaha céget? Kicsit populista, kicsit kemény odamondás volt ez. Persze tartalmaz egy csomó igazságot is. Az a kérdés és a kihívás, belemerülsz-e az általad lefestett szerencsétlen helyzetbe és beállsz-e a sorba? "Szegényén"-nek lenni jó és az odafigyelést, mindig megkapja az ilyen ember.

Mint az olvasottság és magam is bizonyíték vagyok rá, megmozgattad a pocsolyánkat. Ezt köszönjük. Én minden esetre köszönöm. Kell a tükör mindenkinek (nekem is), és sokszor a pimasz, merész itt-ott kicsit torzító tükör kell nekünk tartanod, hogy elgondolkodjunk rajta mi is beállunk-e a "szegényé"-nek közé vagy mi nem tartozunk oda. Én ezt tanultam az írásodból.
 
Az egyik korábbi írásomban mikor a gyerekmeséből tanultam a pozícionálást és a  szegény és a gazdag vásárló között kellett választani , azt mondtam, hogy sok-sok helyzetre lehet adaptálni azt a gyerek mesét. No, itt az alkalom, ez is egy ilyen eset.
Választanod kell, hogy sajnálkozol vagy továbblépsz?
 
Nehéz kérdés, mert ha megjelennek a hasonló hipotézisek amivel könnyű azonosulni akkor megjelenik a demagógi egy válfaja a Jakabizmuscw:
 
Jakab Andor által felvetett megosztó tényeken alapuló, azokat kicsit ferdítő hipotézis következménye a társadalmi gondolkozásban. A hipotézis tények ferdítésével logikus és követhető gondolatfolyamot alkot, azon cél eléréséért, hogy a társadalomnak tükröt tartson és kimozdítsa a gondolkozásunkat az egyensúlyi helyzetből az állóvízből. A témaválasztás mindenképpen populáris és az emberek félelemérzetét manipulálja.
 
Kedves Andor,
 
Már csak az a kérdés, te űzöd tovább a Jakabizmuscw eszméit vagy te sem állsz be a sorba nem várod el, hogy legyenek erősek, erősebbek nálad akik mindezek ellenére vállalják a munkáltatói szerepet és adnak neked is munkát.
 
Egyszóval kitudsz-e rukkolni egy olyan gondoltattam, ami megmutatja az utat? Ha igen akkor megmondó leszel, ha nem akkor megmaradsz az ördög ügyvédjének, akit mindig fognak követni, de igazán szeretni nem.

 

 

· 1 trackback

Címkék: jakab mém megmondás andor jakabizmus

Rajtad keresztül szűrve a világ

2011.07.28. 10:21 | Sándor Zsolt András | Szólj hozzá!

Ha megmutatod, másoknak az utat az azt jelenti, hogy a te utadat teszed az emberek számára láthatóvá. A te szűrődön keresztül mutatsz meg nekik valamit.
A világ annyi, amit Te beleteszel és megmutatsz másoknak. (ez itt nem a sör reklám, különben is én a másikat, a csillagosat szeretem)

Mindegy hogy az alkalmazottad, a párod vagy a gyereked az, akinek megmutatod a világot.
Oktathatsz, taníthatsz, nevelhetsz, coachingolhatsz. Van amikor az kell, ezeknél használhatsz a külső referencia pontokat olyat ami nem egészen Te vagy.
Olyankor viszont mikor utat mutatsz, valakinek akkor saját magadat kell adni, a Te utadat kell megmutatni neki, mert ha ilyenkor is az oktató nevelő, főnöki szerepedet játszod, akkor nem látja meg azt az utat amit mutatni akarsz neki.
 
Az Ő útját Te nem járhatod és Ő sem a Tiédet. Max annyit tudsz segíteni, hogy megmutatod merre induljon.

 

Amikor megmutatod magad vigyázz, hogy fogalmazol. Nem rohanhatod le rögtön!

Nehéz úgy fogalmazni, hogy csak az ajtót mutasd meg, mert kinyitni már neki kell.
Még nehezebb, türelmesen kivárni, hogy ki is nyissa azt az ajtót.
Talán a legnehezebb nem számon kérni a visszajelzést. Mert az amikor rájön, hogy ott az ajtó akkor gyakran nem is veszi észre, hogy te mutasd meg neki. Sőt sokszor tagadja, nem csak azt, hogy Te közrejátszottál az egészben, de olykor még a cselekedetet is önmagában.
Annak kell örülnöd magadban, hogy már csinálja elindul a saját útján, és ilyenkor nincs idő visszajelzést adni, vagy megköszönni.
 
Arra figyelj, hogy ha egyszer megcsinálta nem biztos, hogy megcsinálja még egyszer. Segíts neki benne. Örülj, hogy átszűrtél valamit magadon és ő ebből tanult.

 

Egy gyerekmeséből tanultam az egyik legnagyobb kereskedelmi trükköt

2011.07.27. 09:43 | Sándor Zsolt András | Szólj hozzá!

Olvasgatom a gyerekeknek a mesét egyik estéről a másikra. Csoda és Kósza Czigány Zoltán tollából. Egyébként zseniális a könyv, a gyerekek szeretik én meg halálra röhögöm magam közben a felnőtteknek beszúrt poénokon. 

Na de a csoda most jön, a két ló pénzt akar keresni, mert jön a karácsony, ezért neki állnak és nyitnak egy boltot. Építenek a pavilont, (mondom hogy mese, beszélő ló aki pavilont épít) de nincs mit eladni. Először eladják a havat, mert hogy tél van. És jön egy ember és megveszi. Ez még nem az amiről írni szeretnék, csak olyan aprócska geg, arról  hogyan lehetünk olyan hülyék mi emberek, hogy télen hóesésbe megvesszük a havat !!!!
 
Na de amikor végre lesz egy termékük rájönnek, hogy az nem elég. És akkor a Csoda azaz Csodaló kitalálja, hogy szegényeknek 10 Ft gazdagoknak 20Ft. Ugyan az a termék. A mesében jöttek az emberek és mindenki eldöntötte, én nem vagyok gazdag akkor azért, vagy nem vagyok szegény akkor azért vett egyik vagy másik portékából.
 
Zseniális, pozicionálásból mindenképpen érdemes megjegyezni mert tuti működik. Azóta is, ha eszembe jut, mindig mosolygok rajta.
 
És az igazság odaát van
 
Van egy folyománya a kereskedelmi gondolatkörön túl, és akkor ez lesz a mai feladat:
Ha Te kerülnél ebbe a helyzetbe, akkor mernél választani?  Tudod, hogy te hova tartozol? Csak két választás van! Nehéz! Gazdag vagy vagy szegény?
 
A folyomány folyománya
 
Számtalan élethelyzetre lehet még adaptálni a mi kis kérdésünket. Minap egyik kedves barátommal beszélgettem, most lépett nagyot az életében, kezdett vállalkozásba és lett alkalmazottból főnök és tulajdonos.
 
Ez egy olyan szitu, ami nagy lépés az embernek és kicsi az emberiségnek. :) Szóval Ő is bajban van, hogy most akkor melyikkel azonosuljak? Beosztott? Főnök? vagy Tulaj?
 
Szép kérdések. Jó elmélkedést!

 

Feladat megoldás vagy a probléma gyökerének megkeresése?

2011.07.25. 09:00 | Sándor Zsolt András | Szólj hozzá!

Tegnap találkoztam sokadszor ezzel a problémával. Életemben sokáig a problémák kezelésével töltöttem az időmet. A probléma azonban sokszor valami megfelelés vágyra, szokásra, társadalmi elvárásra voltak visszavezethető.

 
 
Mindezt persze csak utólag, látom így miután értékeltem magamban azt a helyzetet, és az ott tanúsított cselekedeteimet. Az hogy értékelek valamit abból nem következik hogy azonnal polarizálnám, eldönteném róla, hogy jó vagy rossz volt – még mielőtt a döntésről szóló szösszenetet megkérdőjeleznéd. Ez számomra inkább az elfogadás, gyakorlását jelenti és a tanulás lehetőségét és a fejlődést.
 
Mi történik akkor, ha szembe találkozom egy helyzettel és csak a problémának látszó szituáció megoldására törekszem? Nagy tapasztalatot szerzek az ilyen és ehhez hasonló helyzetek kezelésében és megoldásában. De egy lépést sem teszek annak érdekében, hogy ne kerüljek következőre ugyanilyen helyzetbe. A tanulást és a fejlődést nem segíti elő ez a gondolkozásmód. Viszont gyors lendületes tevékenységeket eredményez.
A lendületesség jó ott áramlik az energia, de a gyorsaság és a lendület önmagában nem feltétlenül jelenti a folyamatos áramlást.
 
Mi van a másik oldalon, ha megengedjük, hogy a problémának a gyökerét feltárjuk?
Ez olyan, mint amikor nő a kásahegy már majdnem kiömlik a tárolóból és mi lapátoljuk át a kását a másik tárolóba. Ha abba hagyod nő, a pihensz nő, tehát csinálod és lapátolsz és lapátolsz. De mi lenne, ha megállnál, körülnéznél és kiderülne, hogy akár el is tudod fordítani a csövet és akkor a másik tárolóba folyik a kása és nem kell lapátolni?
 
Azért mert megállsz egy pillanatra a lendületes lapátolásban és körülnézel az nem rossz. De sok esetben nehéz. Tudom, csináltam.

 

Egyre nehezebb feladatot kapsz – jelek amit nem veszünk észre

2011.07.22. 10:59 | Sándor Zsolt András | 2 komment

Ha mész az utadon akkor, feladatokkal találod szemben magad. Senki nem mondja meg neked, hogy mi a feladat, neked kell értelmezned. Van aki élethelyzetnek, van aki szerencsének, vagy szerencsétlenségnek tartja.


Az az érdekes benne, ha nem jól értelmezed, akkor megkapod még egyszer, és még egyszer csak egy kicsit keményebben, direktebben.
Nem saját, de tetszik így megosztom: Úgy képzelem el, hogy a görög istenekhez hasonló öreg, ősz szakállas bácsik állnak fenn a karzaton és figyelnek, minket. Persze olyanok, mint a jó pedagógus azt terhelik akit lehet.

Néznek le rád, hol mosolyognak hol pedig, csóválják a fejüket. „ Zsolt, Zsolt biztos vagy benne, hogy most már többet nem fogsz megijedni? Tessék csavarunk neked egy kicsit a helyzeteden és nézzük meg, hogy most mekkora a szád!”
 
Aztán ha ezt a feladatot is jól megoldod, akkor mosolyognak. Kapsz jutalmat. Lehetőség, hogy előre menj az utadon. Ha észreveszed a lehetőséget, akkor megint mosolyognak, ha nem akkor kezdődik előröl.
 
Lehet gyermeteg, és lehet filozofikus szemléletűnek is titulálni a hozzáállásom. Döntsd el melyiket gondolod.
 
Egy a fontos, ha azt látod, hogy már megint ugyan abban a helyzetben találod magad akkor gondolkozz el, hogy valóban jó helyen keresed a  megoldást erre a problémára?
 

 

A legfontosabb 6 ember egy körben

2011.07.21. 11:13 | Sándor Zsolt András | Szólj hozzá!

Nagyon fontos hogy ki van körülötted. Mindenkinek vannak referencia személyek az életében. Ezek változnak és nem is kell, hogy mindig ugyanazok legyenek. Szerintem az a fontos hogy tudd, és hogy beismerd magad számára, tényleg hogy befolyásolnak ezek az emberek.

Van aki szerencsének, van aki sorsnak hívja van aki simán nem hisz benne, hogy ha találkozol valakivel annak oka van.

Én hiszek benne, hogy egy találkozásnak oka van. Van amikor azért találkozol valakivel hogy adj neki valamit, és van úgy hogy azért hogy te kapj tőle valamit. Kaphatsz segítséget, üzenetet, feladatot sok mindent.
Miért számít a 6 ember? Mert velük töltöd a legtöbb időt. Akivel a legtöbb időt töltöd azok befolyásolnak a legjobban. Munkatársak, család, klub, haverok, tanárok, stb.
 
Érdekes gondolatkísérlet, ha végig gondolod, hogy ki is az a 6 személy akiről most beszélünk:
 
  •  Ültesd le őket egy székkörbe magad mellé. 7-en vagytok (mint a gonoszok J)
  • Gondold végig kitől mit kapsz? Ezeket köszönd meg. Kinek mit adsz? Soha ne sajnáld.
  • Ha végeztél értékeld, tényleg erre vágysz? Tényleg velük akarod a legtöbb időt eltölteni? Lenne más akit szívesen látnál a körben?
 
Nem biztos, hogy azonnal tudsz rajta változtatni, ha esetleg nem tetszik az eredmény. De ha végiggondoltad, akkor már megpróbálhatsz a változtatni. Tölts időt azzal akivel szeretnél. Senki nem mondja, hogy ez könnyű lesz. De soha ne feledd, amihez görcsösen ragaszkodsz az nem fog menni. Csak lazán, majd alakul csak engedd meg hogy alakuljon.
 
Miért 6?
 
Nincs jelentősége. Lehet 7 vagy 9 és lehet 5 is. Kevesebb vagy több nem nagyon. Én azért így írom, mert én így hallottam, vagy megszámoltam a saját körömben és ez maradt meg bennem, de tényleg nem lényeges viszont kiindulásnak jó.
 
 
Nem a számokkal kell ebben az esetben játszani, ha végiggondolod időnként, hogy kivel mennyi időt töltesz el az nagy szabadságot ad. Megengedheted magadnak, hogy ne menj el felesleges találkozókra, ne rabolják el az idődet és talán a legfontosabb, hogy NE próbálj megfelelni valami valakinek aki nem te vagy.

 

Közös tulajdon

2011.07.20. 12:12 | Sándor Zsolt András | 1 komment

Ma hallottam kedves barátomtól egy definíciót. Személyesen nekem szólt, így nem egy tudományos magyarázat. Miért került bele a blogba?
A beharangozóban azt mondtam, olyanokról fogok írni ami megváltoztatta a gondolataimat.

Na ez ilyen.
 
A definíció:
 
A közös tulajdonban lévő kerek sajt az nem olyan hogy annak az egyik fele az enyém a másik pedig a másiké, hanem annak a sajtnak minden egyes négyzetcentimétere (köbcenti) közös.
 
Ez átértékelte bennem a szellemi tulajdonaim, alkotásaim, cégeimben lévő tulajdonviszonyokat. Azok a cégek ahol a tulajdonos társaim a fele enyém-fele tied gondolkodással vannak jelen ott nem is megy a dolog. Ott ahol ez nem így van ott megy.
Felelősséget vállalni valamiért az nehéz dolog. A közös tulajdonért pedig nagyon nehéz. Mindkét félnek el kell fogadni a fenti definíciót. Mielőtt azt gondolnád, hogy te jól csinálod, azért nézz a tükörbe. Én is megtettem! Meg kell engedni magadnak is és a másiknak is a közös tulajdont.
 
Yoda mester azt mondaná, „Ígérem meditálni fogok rajta”
 
Én is.
 

 

A 20-80-s szabály segít dönteni

2011.07.19. 11:12 | Sándor Zsolt András | Szólj hozzá!

 

A diszkussziós részben írtam róla hogy sokszor segít elkezdeni a gondolkozást a 20-80. De mi is ez?
 
A Pareto elv a közgazdaságtanban ismert. Ha gondolod olvasd el vagy keress rá a Google ben és mindent megtalálsz róla. Az Én értelmezésem egy kicsit tágabb és nincs igazolva. Az eredeti el szerint a megtermelt javak 80%-a a társadalom 20%-hoz kerül az az a maradékon osztozik a sokaság.

Eszerint az elmélet szerint nem felső tízezerről kell beszélnünk, hanem felső 20% ról. Ami nem zárja ki persze egymást.
 
Saját tapasztalataim:
 
  • A vevőid 20% a adja a bevételed 80% át
  • A vevők 20% generálja a költségeid 80%
  • Az árajánlataid 20 % eredményezi a bevételeid 80% százalékát
  • a mobilodban lévő összes névből a hívásaid 80%-a a listán szereplők 20%-át érinti
  • stb.
 
Egyszóval valahogy mindig rá lehet húzni a szabályt az éppen vizsgált helyzetre. Nekem azért fontos ez mert akkor el tudom dönteni hogy a 20% vagy a 80% részével kell törődjek. Nincs alapszabály, néha a 80% lesz a fontos néha a 20% attó függ hogy a bevétel vagy költség típusú vizsgálatot végzel. De hiszem, hogy mindig el tudom dönteni mire kell fókuszálni.
 
Ez nem egy diszkusszió, nem tesztelés ez az én projektmanagement hozzáállásom. Egyfajta minőség biztosítás, diszkusszió és hatékonyságkezelés egybeötvözve. Egy gyors amerikai típusú ökölszabály.
 
Jegyezd meg valahol a tudatod egy mély barlangjában, hogy ha jön egy új feladat akkor nézzd meg 20-80 szempontjából is.

 

Diszkusszió avagy az ellenőrzés alapiskolája

2011.07.15. 11:03 | Sándor Zsolt András | Szólj hozzá!

 

Mérnök ember vagyok, így szeretem a precizitást, de be kell vallanom, hogy nem a műszaki egyetemen tanultam meg az ellenőrzés lapjait, hanem még a gimnáziumban geometria órán. Mielőtt azt gondolnád, hogy műszakin oktatják az ellenőrzést, el kell szomorítsalak, hogy a minőségbiztosítási szak kivételével komolyan nem oktatják. Mindenesetre én nem emlékszem rá, hogy nekem tanították volna.
 
Alapok
 
Ha az ellenőrzés témáját felvetem, bárhol akkor mindenki azt mondja, hogy persze szoktunk ellenőrizni, de a valóság az, hogy ha ellenőriznek is akkor lehető legkevésbé hatékony helyen azaz a folyamat végén vagy egyáltalán nem ellenőrzik a tevékenységeket.
 
Miért van ez?
 
Azért mert ha felmerül egy probléma vagy kapunk egy új feladatot amire az eddig alkalmazott mechanizmusuk nem alkalmazhatóak akkor keresni kell egy új megoldást. Keressük és megtaláljuk. Örülünk és elkezdünk ennek mentén dolgozni. Itt jön az általam egyébként annyira kedvelt és sokat használt „80-20”.
 
Amikor megtaláljuk a megoldást, és bár jól meggondoltuk és általános megoldásnak látszik, de valójában csak 80%-ban fedi az igényeket, csak ezt akkor még nem látjuk. A problémák később jelentkeznek használat közben. Miért? Mert nem ellenőriztük a szélsőértékeket, nem végeztünk próbákat és nem teszteltünk mielőtt bevezettük a módosítást.
 
A szélsőérték vizsgálat a diszkusszió egyik lényeg. De a legfontosabb az, hogy gondoljunk rá hogy mi van a nem általános esetben, és legalább egyszer próbáljuk ki, hogy tényleg működik-e a rendszer  valós környezetben is. Ez még nem tesztelés ez csak egy egyszerű próba. A tesztelés megint csak megér egy misét, elöljáróba csak annyit:
 
  • egy mérés nem mérés
  • két mérés nem mérés
  • három mérés egy mérés
  • minimum 3 mérés kell, hogy a mérési hibák kiküszöböld (azaz 9 et kell mérni)
 
Hogy csináld a diszkussziót és mi az a szélsőérték vizsgálat.
 
Sajnálom, de ez matematika. Sokféleképpen lehet magyarázni de hogy szemléletes legyen én a két körhöz érintő egyenes illesztésével mutatnám be.
 
 
 
 
A szerkesztés első lépése így hangzik:
 
1.       1. Vegyél fel a síkon egy R1 és egy R2 sugarú kört
2.       …..
 
A többivel nem fárasztok senkit, de nézzük át ennek a pontnak a diszkusszióját.
1.       mi van akkor ha a R1=R2 ez biztos speciális eset lesz
2.       sőt mi van akkor ha koncentrikus köröket veszünk fel?
·         Ebben az esetben NEM lehet érintő egyenest szerkeszteni.
A példából számomra remekül látszik, hogy azért,mert egy problémára végtelen számú megoldás van ugyan úgy lehet végtelen számú kivétel is . Szóval érdemes végiggondolni a diszkussziót.
 
A gyakorlatban
 
Lefordítva egy kicsit ezt az elméleti eszmefuttatást egy egyszerű esetre. Keressünk szélsőértékeket egy rendezvény szervezésénél. Elsőre hülyeségnek tűnhet, de nem az:
 
Meghívtunk 100 embert, azt várjuk hogy 25 eljön az eseményre.  Ez egy realisztikus várakozás, lehet azt mondani, hogy pesszimista, de nézzük meg a szélsőértékeket:
 
1.       Nem jön el senki – le kell mondani!
 
a.       ha 3 nappal előtte nincs még regisztráció akkor lemondjuk
b.      Ki mondja le? Milyen formában? stb.
 
2.       Eljön mind a 100 ember (vagy több mert mindenki hozott még egy embert)
a.       3 nappal előtte helyszínt kell változatni
b.      Értesíteni kell a résztvevőket…stb
 
A szélsőérték vizsgálatban nem azt vizsgáljuk, hogy mennyi az esély ennek, hanem hogy van-e megoldás arra az esetre. A geometriai példa is mutatta, hogy a szélső értékeken van olyan eset ami speciális de ad megoldást és van amikor egyszerűen nincs megoldás.
Ha egy nappal a meghirdetett dátum előtt rendezvény felkerül a facebookra és 1000 ember jelenik meg akkor arra szerintem nincs épeszű megoldás.
 
Rizikó – vagy megoldás
 
Általában azt a megoldást találjuk meg először ami a leggyakoribb megoldást adja, majd a diszkusszió során végignézzük azokat az eseteket amikor működik, de speciális és azokat ahol nincs megoldás, nincs más hátra mint megbecsüljük a számosságukat.
Ilyenkor kiderül, hogy az általunk elsőre megtalált megoldás mennyire általános. Ha azt látjuk hogy a speciális esetek száma kevés és kezelhetőek. Akkor minden rendben nem fog meglepetés érni bennünket a használat közben.
 
Ha ennyit sem teszünk meg akkor szerintem igen sok meglepetés fog majd érni. De ha esetleg kételkedsz, hogy megtaláltál-e minden speciális esetet akkor csak kérdezz meg.
 

 

 

A hit hegyeket mozgat meg!?

2011.07.11. 16:34 | Sándor Zsolt András | 2 komment

 

Én már találkoztam a piros pirulával mint Neo a Mátrixban és elindultam én is az úton. Ezen az úton sokszor találkozom a hit kérdésével. Hiszel-e magadban. Hiszel-e a termékedben, szolgáltatásodban. Van aki vonzás törvényének hívja, van aki önszuggessziónak, van aki meditál és aki alfázik, hogy megtalálja a saját hitét valahol legbelül. Vannak olyanok is akinek soha nem volt kérdés mert mindig hittek. Hittek magukban a gondolataikban és abban, hogy jól csinálják.
 
Egy termék pozicionálása, a kereskedelem elindítása vagy pont a vásárlási kedv folyamatosságának megtartása esetleg egy termék árazásának meghatározása mind mind nagyon kemény dió. A kérdés az, hogy mennyit ér a termékem a piacon? Vagy akár az is lehetne, hogy mennyit érek Én! Mert ha én vagyok a vállalat vezetője akkor én vagyok a vállalat motorja. A cég akkor megy jól, ha a vezetője kerek, érzelmileg, szellemileg, fizikailag.
 
Mennyibe kerülsz?
 
Mindennek van piaca. A luxus terméknek és a tömeggyártásos gagyinak is. Nagyon sokszor(sosem)nem egyértelmű az,  hogy a te terméked szolgáltatásod a skálán hova kerül. Sőt ha nagyon keményen fogalmazok akkor kizárólag a te fejedben dől el és utána materializálódik. tehát először el kell hinned belül a pozicionálásodat.
Ez a legnehezebb, mert meg kell tudni különböztetni azt, hogy vágyom valamire, szeretném azt, vagy reálisan azt tartom jónak szemben azzal, hogy tudom. Belül tudatosan tudom. Ez egy nehéz felismerés.

Én utólag nyakon csíptem egy ilyet. Bajban volt a cég és volt egy nagy eladás ami kihúzott volna minket a bajból, ha nem sikerül eladni akkor lépéseket kellett volna tegyek a cég átalakítására, de nem tettem meg mert tudtam hogy eladtam.
Ott voltam az eladás egészében és nem a terméket, hanem engem vett meg a vevő. Akkor és ott éreztem. Persze én is izgultam addig amíg meg nem jött a fax a megrendeléssel. De utólag úgy kell értékelnem, hogy belül tudtam megvan. Következőre, amikor egy megint volt egy nagy eladás és jó lett volna ugyanígy érezni, tudni hogy meglesz-e vagy nem akkor vettem észre, hogy ebben az új helyzetben nem tudom ott belül. A történethez hozzá tartozik, hogy a második esetben is eladtunk, de nem tudtam csak meg tudtam becsülni a valószínűségét logikai úton.
 
Mennyibe kerülsz? Két válasz van
 
1.       Amennyit a piac fizet érted
2.       Amennyit elhiszel magadról
 
A hit
 
Ha elhiszed akkor bármit lehet. Ha kellő felkészültségű vagy akkor ma már akkora a piac hogy mindenféle terméknek és szolgáltatásnak lehet piacot találni vagy generálni. Tudom spirituálisan is mondani, simán be tudod vonzani azokat az embereket akiket érdekel a terméked azon az áron azzal a pozicionálással.
 
Tehát az első lépés, keress egy olyan pozicionálást, amiben hiszel. Ha ezt adod át bárkinek olyan hiteles leszel, hogy senki nem tud nemet mondani.
Sokáig mondogattam magamnak,hogy én professzionális munkaerő vagyok és nem kell mindig mindenben feltétlenül hinnem elég ha elfogadom. Ha el tudom fogadni hogy most egy másik irányba megyünk akkor tolom a szekeret tovább az új irányba és kész. Ez igaz. 100% ig igaz. De mellette az az állítás is igaz - amit Bojár Gábortól tanultam - sajnos nem tudom a szavait pontosan idézni, de remélem megbocsátja. „Az átlagnál 30% jobb ember nem 130% ot teljesít, hanem ennél akár jóval többet, de egy hittel teli ember teljesítőképessége akár végtelen is lehet.”
 
A kezdetek – a tyúk vagy a tojás
 
Ha elhiszed, hogy jó a terméked, hogy jó vagy akkor sikeres lehetsz. A jó, az igazán jó, az drága. Ebből az következik, hogy akár lehetsz pofátlanul drága is, mert az a hitelesség ami árad belőled a hited következményeként az átviszi majd a piacon.
Miért kerül annyiba egy AstonMartin vagy egy Ferrari? Persze ma már a marketing a versenyeredmények stb. is közrejátszanak, de hiszem, hogy ha az Aston vezérigazgatója nem hinné el hogy megtehetik, hogy pofátlanul drágán adják a terméket akkor nem venné meg a piac.
 
Mi az első? A termék vagy a hit? Mi volt előbb drága volt az Aston Martin vagy aki először kitalálta és megcsinálta elhitte, hogy egy nagyon jó autót fog csinálni. Én azt mondom, hogy a hit az első, ha az megvan akkor képes leszel olyan terméket, szolgáltatás mögé tenni amit hitelesen tudsz képviselni. Ennyi.
 
Van –e buktató
 
Van. Ha nem ellenőrzöd, hogy a hited realitásokon alapszik-e akkor elcsúszhatsz. A hit hegyeket mozgat meg. Egy kevésbé jó terméket is el lehet adni hitelesen, magasra pozicionálva. De csak egyszer illetve a mai világméretű piacon úgy kell fogalmazzak hogy alacsony számossággal tudod majd eladni magasra pozicionálva a gyengébb teljesítményt
Tanúságként, hit nélkül nem megy, ha te vagy a vezető és nem hiszel, nem vagy kerek akkor bajba kerülhet a céged is. De csak hittel nem lehet sokáig tolni a szekeret, rendszereket és professzionalizmust is kell vinni a vállalatba.

 

 

A darázs és az ablak - tanmese a korlátainkról

2011.07.06. 15:19 | Sándor Zsolt András | Szólj hozzá!

Reggel volt. Az iskola egyik utolsó napja. A Kisfiú az iskolába utazott Apukájával . Büszke volt, hogy a papájával megy, mert nem sokszor fordult ez elő. Nagyon sokan voltak a buszon. Állniuk kellett és így nem is nagyon tudtak beszélgetni.

A nyitott ablakon berepült, egy darázs. A kisfiú megijed, de szerencsére ma jó nap van, mert az papájával megy az iskolába és így nem lehet semmi baj. A buta darázs mindeközben rájött, hogy nem jó felé repül és szeretett volna visszafordulni abba az irányba ahonnan jött, de nem tudott.

Repült, repült teljes erejéből, de folyton folyvást nekirepült valami számára láthatatlan izének. Az ablak volt az. Egyre dühösebben verdesett a szárnyával, már őrjöngött a darázs. Az emberek is megriadtak attól, hogy a kis darázs mennyire belefeszül a dologba. Az mondogatták „ csak meg ne csípjen valakit” .

A Kisfiú nem értette, hogy a darázs miért nem repül vissza az ablak nyitott részéhez miért repül neki folyton az üvegnek.  A darázs nem látta az üveget.

Akkor a Kisfiú Apukája elővette az újságot a táskájából és segített a darázsnak, hogy kijusson a kelepcéből.

Korlátok pedig vannak, a kisfiú felnőtt korában sokszor visszaemlékezik arra a darázsra, aki nem vette észre az üveget. Olyankor szokott ez eszébe jutni, mikor nem áll meg csak feszül feszül, hogy a problémát megoldja, de csak nem sikerül. Akkor is eszébe jut a kis darázs, mikor egy számára láthatatlan korlátot teremt, amin nem tud, nem mert átrepülni egyedül.

A darázs nem tud, segítséget kérni, az emberek tudnak. Nincs mindig ott a kisfiú apukája, hogy segítsen, sokszor keresni kell és sokszor kérni kell azt a segítséget. És talán a legtanúságosabb hogy azt a korlátot, legtöbbször magunk teremtjük így aztán igazából nincs mit leküzdeni csak tovább kell lépni egyet.

 

 

JÓ DÖNTÉS - ROSSZ DÖNTÉS

2011.07.05. 12:19 | Sándor Zsolt András | Szólj hozzá!

A mai polarizált és rettenetesen felgyorsult világunkban „mindenki” elvárja, hogy bekategorizáld a döntéseidet. Van a jó és a rossz.

Az én értelmezésemben nincs jó és rossz van a DÖNTÉS és van az út amin elindulunk a döntésünk következtében. Ha egy döntés után nem ütközöl ellenállásba és könnyen látszik a következő lépés, akkor menj tovább, ha ellenállásba ütközöl és meg kell feszülni, hogy tovább tudj haladni akkor állj meg és nézz körül.
Kell változtatni valamin? Ha igen akkor változtass és dönts megint.
 
Hajlamosak vagyunk az előbb említett „nehézségekkel teli” utat a rossz döntésünk következményének tekinteni. Pedig az a „döntés” ott és akkor nem tehetett róla, mert nem láthatta előre a jövőt. A döntés Te vagy, Te sem látod a jövőt!
Annyi időt érdemes egy döntésre szánni, amíg elhiszed, hogy a pillanatnyi helyzetben a tőled telhető legjobbat döntöd. Ne kapkodd el, jól fontold meg. Nézd meg a problémát több nézőpontból. És ellenőrizd a szélsőértékeket. Az ellenőrzés megér egy külön mesét, így most csak egyelőre erről ennyit.
 
Én úgy tanultam ezt meg, hogy az edzőm sokat mondta „ha felmerül benned fordulj!”.
Egy vitorlás hajó nem tud a széllel szemben haladni, cikk-cakkban haladunk a cél felé., Azon múlik a sikered hogy mikor és hol fordulsz meg hol alakítod a cikk-cakkot.  Az edzőm azt mondta: „Ha megfordul a fejedben, hogy a másik irányba kellene menned akkor fordulj meg. Nézd meg, hogy a másik oldalról nézve közelebbinek tűnik e a cél, vagy jobb pozícióban látod-e magad a versenytársaidhoz képest? Ha igen menjek tovább, ha nem akkor még mindig visszafordulhatsz az előző irányba. ”
 
A Rádöbbenés
 
Az életünk döntések sorozata, régen én is mindig meg akartam felelni a világ elvárásainak és a döntéseim után rögtön minősíteni azokat.  Sok év menedzser tapasztalat, gondolkozás és döntés után ébredtem rá, hogy a fenti vitorlás példa alkalmazható a vezetésben is. 
 
Miután ez megfogalmazódott bennem a gyakorlati leképezése is gyorsan megvolt az általam akkor vezetett szervezet számára. El kell mondanom azonban, hogy az alkalmazottak eleinte nehezen vették az új vezetői szokásomat, de gyorsan megszerették, mert sokkal kevesebb feszültséget jelentett a szervezet számára, bár látszólag sokkal több kötöttséggel járt.  A kollégák szemszögéből az új szokás az volt, hogy változtattam a döntéseimen, úgy élték meg, hogy egy korábbi döntésemet változtatom meg, pedig az igazság az volt, hogy hoztam egy új döntést. Nem jobbat, nem rosszabbat, egy másikat. Korábban nem így vezettem a vállalatot.
Megfogalmaztam magamnak, hogy mire is döbbentem rá:
 
Ha nincs jó és rossz döntés, és a megfontolt döntés után elindulok a megadott irányba, de megengedem, hogy majd később változtassak az útirányon egy másik döntéssel, akkor már nincs is igényem a minősítésre és sokkal kevesebb feszültséggel jár maga a döntési folyamat is. Egyszerűen: Nem kell félni a rossz döntésektől, mert hogy az nincs is, egy pillanatnyi állapot van amin lehet változtatni.
 
A megvalósítás
 
Mindezek után létrehoztam egy Mondások nevű mappát a szerveren, amihez mindenki hozzáfért. Fontosnak tartom az elnevezését, mert ezek nem szabályok, hanem mondások. A mondásokon lehet változtatni, mert tegnap azt mondtuk ma meg mást. Egy szabály az más. A szabályokat be kell tartani, legalábbis ez az emberek általános hozzáállása.
Az új mappába gyűjtöttük a mondásokat. Eleinte csak én írtam bele, később megfelelő jogosultságokkal mindenki.  Amikor felmerült egy döntési helyzet amit megvitattunk és közösen hoztunk egy döntést vagy én mint vezető egyszemélyben eldöntöttem, utána a döntés belekerült a mappába. Az új mondás alapján dolgoztunk tovább. Ha felmerült egy új szituáció, ami következtében ki kellett egészíteni a mondást vagy át kellett alakítani akkor ezt megtettük. Megvolt a rendje a mondások kezelésének.
 
A lényeg
 
A lényeg az, hogy mindig van egy aktuális állapot. Így kiküszöböltük a minősítést és a rossz és jó döntéseket valamint az ezeken való kesergést.
 
Amint a kollégák saját bőrükön tapasztalták, a változás folyamatát már nem akadtak meg azon, hogy megváltoztatok egy Döntést. Sőt jöttek, hogy így meg úgy kellene változtatni.
 
A Mondások következtében sokkal gyorsabb lett a döntési mechanizmus a szervezetben, és egy csomó minden megváltozott még a felelősséggel és a szabályokkal kapcsolatosan.
 
Hazudnék ha azt állítanám, hogy az életem minden területén így tudok a döntéseimhez viszonyulni. A munkámban általában sikerül, a magánéletemben nem mindig, de törekszem rá. Ott sincs ez másképp, de az érzelem nagy úr és erős a befolyása rám is.

 

süti beállítások módosítása