Na jó túloztam. Lehet, hogy 3. Először csak éreztem aztán vettem a fáradságot és végignéztem a történelmet és hazudnék, azt mondanám, hogy emlékeztem rá.
Az egész nem egy szélcsendes nyári napon kezdődött, mikor nekiálltunk fröccsözni. Még a fűzfa alatt is meleg volt azon péntek délutánom, mely napra idén a nyár esett. Éppen dúlt a frankválság, ami azt jelentette, hogy akkor is éppen egy aktuális csúcs volt és a sok okos pasi elkezdte elemezni a helyzetet. Nem tartott sokáig, mert valaki beleböfögte az két fröccs között : „Miért mikor volt érdemes Magyarországon félretenni?”
Elgondolkoztam….
Kicsit később mikor a gép elé vetődtem, beleírtam a googliba magyar történelem röviden: eredmény
Elolvastam és éreztem, hogy le kell írnom azt ami összeállt bennem. Nem akarok politizálni, bár a történelem sokszor politika is egyben, és azok kedvéért, akik lusták elolvasni a fenti linket (csak 2 oldal) egy ki összefoglaló történelemből,majd a rövid következtetés.
Időfolyam
1000 körül örülünk, hogy végre van királyunk és megszilárdult a hatalma, szétosztja azt, amit megszerzett , majd Könyves Kálmán alatt gyarapszik a nemzet, de alig telt el 2-3 emberöltő és
1241 Tatárjárás
Megint összeszedjük magunkat. Itt van egy nagyobb szünet, de közben sem volt fenékig tejfel, azért. A nagy kasza viszont a nem marad el, mert jött a Török. Először 1456 ban Nándorfehérvárnál még bírjuk egy kicsit, de
1526-ban Mohácson végleg lenyomnak minket a törökök, elveszik amit lehet. Utána sem volt jobb mert mire
1686 - Buda visszafoglalása , jöttek az osztrákok. Ma már szeretjük őket, de akkor inkább megint elvitték amit a török.
1848 és a kiegyezés. Persze mindig volt aki jól járt, de hol az egyiktől vették el és adták a másiknak hol meg fordítva.
A közelmúltról sokkal nehezebb, mert az már érzékenyen érinti a politikai és vallási hovatartozásokat, de tényszerűen
Az I. Világháborúban, meg a gazdasági vállságban, majd a II. Világháborúban szintén sokszor cserélt gazdát az ingó és az ingatlan vagyon és ha véletlenül pénzben volt amit félretettél akkor vagy elértéktelenedett, vagy egyszerűen békekölcsönbe „akartad” fektetni.
1939, 1945, 1956 Volt itt államosítás, TSZeszítés, szakszervezet és párt. Hogy ne kelljen minősíteni csak azt mondom, hogy megint gazdát cserélt sok minden.
Majd 1989 kárpótlás avagy a másik oldalról nézve eredeti tőkefelhalmozás gazdasági eszközökkel.
Hogy közben a magyar parasztot (állampolgár), mindig szipolyozták a földesurak (APEH, Állam, TB)azt asszem nem kell mondanom.
Nem értem!
Mindezek után nem csodálkozom, hogy a magyar ember ragaszkodik a vagyontárgyaihoz. Lehet, hogy jobban mint bármely nemzet. Szegény magyarnak sosem volt tulajdona valaki mindig elvette a játékát.
Most akkor rakja félre a nyugdíjra vagy úgy is mindegy mert már lassan megint eltelt egy emberöltő és úgysem lesz lehetőségem élvezni?
Vajon mit fog örökölni a fiam tőlem? Én a szüleimtől, mindent megkaptam amit ők adni tudtak, kb az életük arra ment rá, hogy a gyerekeiket fölneveljék és a javakat átörökítsék. Az én korosztályom szüleinek általában ezzel telt az élete, mert hogy ők nem kaptak szinte semmit. Elpusztult.
Lehet, hogy nekem azt kell megtanítanom a fiaimnak, hogy jobb élvezni az életet amíg lehet mert úgy is mindegy. Statisztikailag kb fölösleges félretenni fel kell élni mindent ami van.
Carpe diem! és Take it Easy!
Ha nem is tudod megcsinálni minden pillanatban, és lehet hogy így van jól akkor is törekedj rá!
