Take IT Easy

Az én értelmezésemben nincs jó és rossz van a DÖNTÉS és van az út amin elindulunk a döntésünk következtében. Ha egy döntés után nem ütközöl ellenállásba és könnyen látszik a következő lépés, akkor menj tovább, ha ellenállásba ütközöl és meg kell feszülni, hogy tovább tudj haladni akkor állj meg és nézz körül.

Kell változtatni valamin? Ha igen akkor változtass és dönts megint.

 

Hajlamosak vagyunk az előbb említett „nehézségekkel teli” utat a rossz döntésünk következményének tekinteni. Pedig az a „döntés” ott és akkor nem tehetett róla, mert nem láthatta előre a jövőt. A döntés Te vagy, Te sem látod a jövőt!
Annyi időt érdemes egy döntésre szánni, amíg elhiszed, hogy a pillanatnyi helyzetben a tőled telhető legjobbat döntöd. Ne kapkodd el, jól fontold meg. Nézd meg a problémát több nézőpontból. És ellenőrizd a szélsőértékeket. Az ellenőrzés megér egy külön mesét, így most csak egyelőre erről ennyit.

 

Én úgy tanultam ezt meg, hogy az edzőm sokat mondta „ha felmerül benned fordulj!”.
Egy vitorlás hajó nem tud a széllel szemben haladni, cikk-cakkban haladunk a cél felé., Azon múlik a sikered hogy mikor és hol fordulsz meg hol alakítod a cikk-cakkot.  Az edzőm azt mondta: „Ha megfordul a fejedben, hogy a másik irányba kellene menned akkor fordulj meg. Nézd meg, hogy a másik oldalról nézve közelebbinek tűnik e a cél, vagy jobb pozícióban látod-e magad a versenytársaidhoz képest? Ha igen menjek tovább, ha nem akkor még mindig visszafordulhatsz az előző irányba. ”

 

 

Az életünk döntések sorozata, régen én is mindig meg akartam felelni a világ elvárásainak és a döntéseim után rögtön minősíteni azokat.  Sok év menedzser tapasztalat, gondolkozás és döntés után ébredtem rá, hogy a fenti vitorlás példa alkalmazható a vezetésben is. 

 

Miután ez megfogalmazódott bennem a gyakorlati leképezése is gyorsan megvolt az általam akkor vezetett szervezet számára. El kell mondanom azonban, hogy az alkalmazottak eleinte nehezen vették az új vezetői szokásomat, de gyorsan megszerették, mert sokkal kevesebb feszültséget jelentett a szervezet számára, bár látszólag sokkal több kötöttséggel járt.  A kollégák szemszögéből az új szokás az volt, hogy változtattam a döntéseimen, úgy élték meg, hogy egy korábbi döntésemet változtatom meg, pedig az igazság az volt, hogy hoztam egy új döntést. Nem jobbat, nem rosszabbat, egy másikat. Korábban nem így vezettem a vállalatot.

 

Ha nincs jó és rossz döntés, és a megfontolt döntés után elindulok a megadott irányba, de megengedem, hogy majd később változtassak az útirányon egy másik döntéssel, akkor már nincs is igényem a minősítésre és sokkal kevesebb feszültséggel jár maga a döntési folyamat is. Egyszerűen: Nem kell félni a rossz döntésektől, mert hogy az nincs is, egy pillanatnyi állapot van amin lehet változtatni.

 

 

Mindezek után létrehoztam egy Mondások nevű mappát a szerveren, amihez mindenki hozzáfért. Fontosnak tartom az elnevezését, mert ezek nem szabályok, hanem mondások. A mondásokon lehet változtatni, mert tegnap azt mondtuk ma meg mást. Egy szabály az más. A szabályokat be kell tartani, legalábbis ez az emberek általános hozzáállása.

Az új mappába gyűjtöttük a mondásokat. Eleinte csak én írtam bele, később megfelelő jogosultságokkal mindenki.  Amikor felmerült egy döntési helyzet amit megvitattunk és közösen hoztunk egy döntést vagy én mint vezető egyszemélyben eldöntöttem, utána a döntés belekerült a mappába. Az új mondás alapján dolgoztunk tovább. Ha felmerült egy új szituáció, ami következtében ki kellett egészíteni a mondást vagy át kellett alakítani akkor ezt megtettük. Megvolt a rendje a mondások kezelésének.

 

 

A lényeg az, hogy mindig van egy aktuális állapot. Így kiküszöböltük a minősítést és a rossz és jó döntéseket valamint az ezeken való kesergést.

 

Amint a kollégák saját bőrükön tapasztalták, a változás folyamatát már nem akadtak meg azon, hogy megváltoztatok egy Döntést. Sőt jöttek, hogy így meg úgy kellene változtatni.

 

A Mondások következtében sokkal gyorsabb lett a döntési mechanizmus a szervezetben, és egy csomó minden megváltozott még a felelősséggel és a szabályokkal kapcsolatosan.

 

Hazudnék ha azt állítanám, hogy az életem minden területén így tudok a döntéseimhez viszonyulni. A munkámban általában sikerül, a magánéletemben nem mindig, de törekszem rá. Ott sincs ez másképp, de az érzelem nagy úr és erős a befolyása rám is.