Az analitikus gondolkozónak két útja van:

 

 

 

Az analitikus gondolkodás nem statisztikakészítés, nem pusztán az adatok megkeresése, hanem egy adathalmaz, eseménysorozat, eredményeinek szintetizálása és következtetések megállapítása.

 

Nem tudom megmondani, hogy gondolkodj! Ez nem matematika. Meg tudom mutatni az út egyes elemeit, azt hogy merre indulj el, de minden erdőben neked kell megtalálni az utat.

 

 

Első lépés adatgyűjtés, de csak olyan adatokat keresünk melyek a vizsgálati él felé vezetik az utunkat. Az a nehéz, hogy a rendelkezésre álló rengeteg adatból melyiket nézd meg. Szerencsére vannak ököl szabályok.

Átlag, szélső érték vizsgálat, területi

vizsgálat, növekedés, éves és havi időkeret, stb

Persze ha már van adat akkor már csak azt kell tisztázni, hogy milyen következtetéseket érdemes levonni a kapott adatokból. Itt felhívom mindenkinek a figyelmét Churchill szavaira:

 

 

Tehát hazudni lehet csak nincs értelme, mert magunkat fogjuk becsapni és rossz lesz a következtetés. Még egyszer: az analitikus gondolkodás nem statisztika. Az adat az alapja, de következtetéseket vonunk le az adatokból. De mit nézünk az adatokban?

 

A változást.

 

Azt vizsgáljuk, hogy egy adott mérési ciklushoz képest volt e változás. Attól lesze analitikus gondolkozó, ha minden projekt, végén csinálsz egy vizsgálatot. A legegyszerűbb vizsgálat eljutottam-e a célhoz? Igen Nem. Ez is analízis. És lehet mélyebbre ásni.

 

És jön a durva kérdés: Miért? Na innentől lesz valami igazi analizálás, ha elkezded felgöngyölíteni a miérteket. Nem lehet mindig és nem lehet mindent. Egyszer már írtam a 20/80 szabályról. Itt szinte mindig érdemes alkalmazni. A veszteség 80% át a hibák 20% okozza.

 

És ez a lényeg a múlt analizálásánál:      

 

 

Először is tervezni kell… Na itt elbukunk legtöbbször. Egyszerűen nem tervezünk és így a folyamat végén nincs mit mihez viszonyítani. Az eredmény eleve jó lesz. A jövő tervezésekor az a nehéz hogy bizonytalanra építünk. Ilyenkor persze használhatjuk a múlt adatait(ha már volt egy előző hasonló projekt) és de ha ilyen nincs akkor marad a becslés. már csak meg kell vizsgálni.

 

A jövő tervezésénél egy másik műveletsor van:

 

 

Ha nincs adatunk akkor becsülni kell a várható eredményeket. A folyamatot egyszer kétszer ki kell próbálni, csak akkor jó ha legalább egy értékes eredményt tudunk produkálni a tervezés fázisában.

 

Ha már egy eredményünk van akkor, jön a szélsőérték vizsgálat (ha valaki komolyan veszi akkor egy Meg kell határoznunk hogy Diszkusszió).

 

Nulla – mínusz végtelen – plusz végtelen.
Csak adaptálni kell a pillanatnyi esetre. Pl rendezvényszervezésnél:

Nem jön el senki, vagy az 50 tervezett résztvevő helyett 500 and jönnek el .

 

Ebben az esetben nem értelmezhető a mínusz végtelen. De egy profit tervezésnél már értelmezhető a negatív szám is. Itt persze meg kell határozni azt hogy mit tekintünk végtelennek. Egy egyszemélyes BT veszteségének a 100 000 000 Ft mínusz végtelennek tekinthető.

 

Kritikus út vizsgálata

 

Maradjunk a rendezvényes példánál. Kell meghívó, nyomda, email kiküldés, telefonálás az meghívó megerősítésére, kell szerződés a helyszínnel, meghívólista. Ha a grafikus nem csinálja meg időben a meghívót, akkor a nyomba el fog kési és nem megy postára időben az anyag, de a postázás időpontjára a salesnek el kell készítenie a címlistát. Itt fut össze a két szál. Párhuzamosan fut a címlista készítése és grafika+nyomda szál. A kritikus út a  grafika+nyomda mert a címlista elkészítése 1 nap és 8 nap áll rendelkezésre míg a grafika és a nyomba együtt 8 munkanapba kerül és pont ennyi alatt kell megcsinálni. Azaz nem lehet csúszni, mert akkor a projekt végdátuma is csúszik.

 

Ha valaki elfogadja múlt és a jövőre vonatkozó elemzési lépéseket:

 

 

És végig is gondolja azokat, akkor a gondolkozása sokat fog az analitikus irányba változni.