kontra „Megoldjuk főnök Úr”
Mostanában sokszor találkozom egy problémára adott megoldások értékelésével. A megrendelők – belső, külső – már igényesek, mert szorít az árprés. Lehet, hogy van lóvé, de nem mindegy mire költöm. Valahogy az van a fejekben, hogy profi megoldás kell, mert az ár érték arányban jó lesz nekünk.
Sokan eltévednek, hogy a profi munka az, amikor azt csináljuk amit a megrendelő akar, illetve ha a megoldás közben képesek vagyunk alkalmazkodni a felmerül új vagy váratlan helyzetekhez.
Természetesen a rugalmasság nálam a munkavégzés egy elvárt színvonala, és igen a professzionalizmus része. A rugalmas megoldás a tervezetthez képest a megvalósítás során módosításokat eszközöl. De ez még nem professzionalizmus. Ez még csak egy jó „Megoldjuk főnök Úr” színvonal. Professzionalizmus az, amikor tervezünk és tervezés lehetőséget ad az eltérésre és definiálja annak módját, sőt még biztonsági tartalékot és ellenőrzést is magában foglal. A csúcs az, amikor mindezt visszavezetjük a következő hasonló esemény tervezésekor a rendszerbe. Így végigmondva ez nagyon-nagyon egyszerűnek tűnik, de a legtöbb probléma- projektmegvalósítás már ott elvérzik, hogy a megvalósító maga számára sem tervezi meg a projekt megvalósítást, nem hogy a megrendelővel közölné milyen választási lehetőségei vannak.
Persze-persze vannak projektmenedzsment céget és nyilván a Paksi Atomerőmű két blokkos bővítésesét rendesen megtervezik, mert az csilliárdokba kerül. De ha olyan egyszerű, ahogy ezt leírtam akkor a mindennapokban miért mindenki a „Megoldjuk főnök Úr” megoldást választja?
Illetve sokan jönnek azzal a kifogással, hogy ha delegálnak nekik egy feladatot mint megoldó embernek, – még mindig mindegy hogy ez külső vagy belső – akkor azt várják el, hogy legyen egy megoldás nem azt hogy újabb problémákat generáljunk, holmi kérdésekkel. Igen ez egy nehéz kérdés, hogy hol a határ a profizmus és az akadékoskodás között.
A jó példa – az autószerelő tudta
Egy autószerelőnél láttam kiírva:
Nálunk kettőt választhat az alábbi három közül: GYORS, OLCSÓ, JÓ .
Mert a
gyors és jó munka nem lesz olcsó
jó és olcsó munka nem lesz gyors
olcsó és gyors munka nem lesz jó
Nekem valahol ez a filozófia testesíti meg a professzionalizmust. Amikor meg tudjuk magyarázni a megrendelőnek, hogy mit várhat és persze nekünk kell legyen megoldásunk a három választáshoz . Ha mi vagyunk az autószerelők, akkor persze pozícionálhatjuk magunkat úgy, hogy nálunk nem lehet mind a hármat választani.
Mindez csak egy példa. De az a tapasztalatom, hogy a megvalósítási folyamat megtervezése sem történik meg, tovább megyek a folyamat eleje és a vége sincs definiálva. Hanem a legtöbbször elgurítják a hólabdát és terelgetik erre-arra, vagy lesz belőle lavina vagy nem.
Sebességre, felgyorsult világra, információ hiányra hivatkoznak és terelgetik az gördülő labdát. Elismerem, vannak olyan esetek, amikor senki nem tudja, hogy mi lesz a vége a folyamatnak, mert egy probléma megoldását várja el a megrendelő. Ennek ellenére hiszem, mert csináltam már egy párszor – még mindig mindegy, hogy a megrendelő vállalton belül vagy kívül van – van egy olyan pillanat a megvalósítás közben, amikor már megfogalmazódik a feladat és már ezerrel benne is vagyunk a megvalósításba, de meg lehet állni egy kicsit. Csak annyira, hogy definiáljuk a projektet annak elejét meg a végét, az elvárásokat és a lehetőségeket. A legfontosabb persze a vége: Mit az az értékes végtermék amit átadunk?
Nekem ez a professzionalizmus. Tervez, megvalósít, mér, dönt, módosít, megvalósít, mindezt annyiszor ahányszor kell. Aki erre képes az tudja majd úgy kommunikálni a megfelelő pillanatban, hogy a megrendelő professzionalizmusnak éli meg a dolgot, mert azt fogja látni, hogy mindig, tudták hogy mit csinálnak volt alternatíva volt biztonság lehetőség a döntésre ami kellően elő volt készítve.
A take it easy filozófia
Tökéletes megoldás nincs. A „Megoldjuk főnök Úr” nak vannak szintje, ami a kivitelező személy képességein múlik. Vannak akik ugyan azt a feladatot hatékonyabban oldják meg és van aki kevésbé hatékonyan. Ami állandó az a stressz mennyisége. Aki hatékonyabb az nagyobb stressz faktorral dolgozik és szélsőségesebben nagyobb dózisban kapja. Nem mindegy, hogy egy nap kapsz 100 egység stresszt vagy 10 napig napi 10-et, nekem ez különbség akkor, ha a megoldás a személyfüggő.
Ha professzionális munkát csinálsz ,akkor a stressz faktor jelentősen kisebb lesz. Mennyivel? 20/80
