Take IT Easy

 

Az a helyzet, hogy addig amíg minden rád bízott feladatra van időd addig nincs probléma. Nekem csak a munkavállalói karrierem első hetében volt ilyen… Azóta soha nem volt és szerintem nincs is. Aki tele vannak idővel és nem zavarja őket, az úgysem nem olvassa azt, amit én ide lefirkálok.

 

 

Ha viszont eljutsz odáig, hogy nem tudod, mihez fogj annyi a dolgod, akkor könnyen szétesel. Van a spirituális hozzáállás, pont annyi feladatot csinálj meg ami megy. Alapvetően hiszek benne, nekem személyes célom így dolgozni (majd megírom, ha megcsináltam).

Mégis érdemes beszélni a másik oldalról is, ami mégis inkább a professzionalista munkás (multi alkalmazott) tulajdonsága szemben a spirituális vezetővel.

Ha van egy feladatsor, akkor el tudod dönteni hogy melyikhez nyúlj, először:

 

Van valamilyen priorizálási sorrendünk, ami alapján elkezdünk a feladatainkkal foglalkozni. Nekem a priorizálással sosem volt gondom, ez nem jelenti azt, hogy másnak ezzel nem lehetne. Egyszer majd erről is írok egyet.

 

Ez a hagyományos időmenedzsment amit sokféleképpen oktatnak is. Például csinálj To Do listát és aztán csak csináld. Ez a legalapvetőbb és a mai napig a leghatékonyabb. Próbáltam teljesen rendben van. Aztán számtalan alkalommal átalakítjuk ezeket a prioritásokat, és csúszunk. Hiába ismered a módszertant, a feladatokat csak el kell végezni azaz valakinek meg is kell csinálnia a munkát.

 

Miért is csúszol? Tedd a kezed a szívedre és mondd ki, hogy sokszor azért mert Te vagyok a főnök. Igen rajtam is nehéz számon kérni a dolgokat a beosztott könnyen azt mondja magának, hogy a főnöknek biztos volt fontosabb dolga.

 

De most nem a priorizálsáról beszélnék, hanem arról hogy mi van akkor, ha sok projekted van, mindegyik tart valahol és jó lenne, ha mindegyik minél hamarabb befejeződne, de nem tudsz igazán különbséget tenni köztük. Van még egy jellemzője ezeknek a futó dolgoknak, mindegyikül el van valahol akadva. A legtöbb esetben, ha megkérdezem tőled, akkor még azt is megtudod mondani, hogy hol és hogy ott mi a probléma, de megoldásod nincs rá.

 

Az én módszerem az ilyen esetekben az, hogy rendszeresen ránézek a feladatokra, ha van listád az segít. Felidézem, hogy mi a helyzet és elfogadom ha még mindig nem tudok tovább lépni. Nekem annyi van ezen a listán, hogy mindig találok olyat amin tudok egyet lökni. Természetesen van úgy, hogy nem csak egyet hanem akár többet is tudok lépni.
Nekem az a kiválasztási elvem ezen feladatok közül, hogy azt kezdem el amelyikről azt gondolom hogy a leggyorsabban be tudom fejezni, vagy amelyikben a legnagyobb haladást tudom elérni, a legnagyobbat tudom taszítani rajta.

 

 

Ha csak végignézed, a feladatokat az agyad felidézi az összes problémát és azt a helyzetet ahol a projektedet hagytad. Időről időre két dolog változik, Te és a környezet a megfogalmazott probléma általában nem. Máshonnan nézve a probléma, amiben a feladat elakadt az már nem is olyan mint korábban volt, az agyad valamelyik bugyrából előásott egy megoldást vagy a környezet változott vagy a kettő egyszerre..

 

Ha nem nézel rá időnként és nem idézed fel a feladat állapotát ahol otthagytad, akkor az agyad csak arra emlékszik, hogy volt egy probléma és nem ment tovább a dolog. De ha megint ránézel, már lehet hogy az a „naaagy” probléma már nem is létezik mert valami megváltozott, és röhögve tovább göngyölíted a projektedet. Az agyad időről időre kap egy feladatot, hogy foglalkozzon a problémával. Az is lehet, hogy egyszerűen megszokod, azt amit elsőre nem engedtél meg magadnak azt már ötödikre simán megengeded, mert megszoktad.

 

 

Rendszeresen nézz rá a feladatokra, nézd meg hogy melyiket tudod egyel előrébb taszajtani és tedd meg. Ha ugyan úgy látod a problémát menj tovább, foglalkozz a következő feladattal.

 

Ne felejtsd el, hogy ha vannak prioritások akkor azok felülírják ezt a módszert.