Vannak a társadalom által felállított határok és vannak olyanok melyeket magunk hoztunk létre. Vannak olyan határok melyeket az életünk folyamán arrébb-arrébb tologatunk. Van amit átlépünk. Van amit lerombolunk.
A határmódosítás nem olyan csúcsélmény mint a határátlépés, de sokszor nem lehet fülön csípni, hogy akkor és ott éppen mi történt.
Milyen ha arrébb csúsztatjuk a határt? Pl olyan mint amikor a napi 2 kávészünetről áttérsz a napi 3 kávészünetre, azaz megengeded magadnak hogy egy kicsit többet lógj a munkából (ne menjünk bele hogy jár vagy nem jár ez csak egy példa).
Amikor átléped a határt az keményebb sokkal, pl hazaviszel egy tejet a cégtől, ami lopás. A második más könnyebb. Múltkor is elvittem nem lett belőle semmi. Ha rendszeressé válik, hogy amikor nincs otthon tej akkor a cégtől viszed haza akkor rendszeres határsértővé válsz.
A határátlépés élménye
Amikor először léped át a határt és a másik oldalon pozitív élménye van - ide tartozik a nem rosszabb is – akkor tuti vágyakozol rá, hogy megint ott legyen ilye élményed.
A határ másik oldaláról egészen máshogy fest a világ. Egyre gyakrabban mész oda. És eljön az az idő amikor döntened kell mi legyen azzal a határral.
A határ másik oldaláról egészen máshogy fest a világ. Egyre gyakrabban mész oda. És eljön az az idő amikor döntened kell mi legyen azzal a határral.
Van úgy, hogy érdektelenné válik, mert egy idő után kiderül, hogy a tilosban sem jobb és nem jár oda többé az ember.
Az is kiderülhet, hogy sokkal jobb a határ másik oldalán és már nem megy vissza soha többé.
A harmadik lehetőség az amikor kiderül hogy ott nem volt soha semmilyen határ csak te képzelted oda.
A legdurvább az amikor a saját határainkat lépjük át, romboljuk le. Az nagyon tud fájni belül.
Azért írtam a címbe az emberölést, mert az egy nagyon megosztó határ, félelemből nem ölünk mert nem merünk. Ezt persze nem valljuk be, inkább arra fogjuk hogy nem szabad.
Vannak még kemény és megosztó határok, leginkább a párkapcsolatban, megcsalom vagy nem. Ránézek-e vagy nem és hogy ezek hol kezdődnek és hol végződnek.
Számomra a legnehezebb határok, mégis a megfelelési kényszer határai. Ezeket mi magunknak állítjuk fel és mi hajtjuk be saját magunkon.
Szinte átléphetetlenek. Csak lerombolni lehet. És simán újra tudjuk magunknak építeni.
Munkamániás és félős menedzsere vagy? Igen ? Akkor most gondold végig, hogy kinek felelsz éppen meg.
- Tulaj?
- Főnök?
- Apuci?
Nekem sokáig tartott mire ki tudtam mondani a választ!
