A kérdés úgy pontos, hogy ugyan azt érted egy gondolaton, amit a beszélgető-, vitapartnered? Leggyakrabban nem. Ez persze nem lenne baj, de nem is gyanakszunk és a rohanó világunkban sajnos nincs idő, hogy egy organikusan alakuló beszélgetésre annyi időt szánjunk, hogy közben kiderüljön hogy van némi félreértés.
Vannak ökölszabályok, amit érdemes megfontolni:
- Az én agyamban megfogalmazott gondolat felét mondom ki
- Te az kimondott szavak felét érted meg
- A valódi gondolat negyede jutott el hozzád
Mindezeken felül a hozzád eljutott tartalmat kiegészíted a saját gondolataiddal, olyanokkal, ami nem volt benne kimondott tartalomban. Mindez lehet jó is meg rossz is, vagy az eredeti irányban egészíted ki vagy nem. Tehát érdemes gyanakodni. Ha mondjuk visszamondod, hogy Te mit értettél az általam elmondottakból akkor a félreértések 80% elkerülhető.
A gyanú
Ha már tudod, hogy elveszhet a tartalom, akkor keresd. Kérdezz vissza, mond vissza az állításokat. Lassítani fogja a kommunikációdat és sokkal több figyelmet igényel. Ingyen nem megy semmi. Összességében viszont nyersz, mert a félreértés elképesztően sok energiát és időt vehet el.
Én simán szoktam vállalni, és úgy kezdem a mondatot, hogy „Engedd meg, hogy visszamondjam mit értettem meg az állításodból”. Persze ennek számtalan változata lehetséges, ami jól illeszkedik az egyéniségedhez és a szituációhoz.
Gyakorlat
Sok lehetőség közül egy: Mondj egy állítást, mellette egy érvet és a vitapartnered mondja vissza mindkettőt csak más szavakkal. Ha nem jó, akkor ne javítsd, hanem ismételed meg az állításod és az érved, ugyanúgy ahogy az előbb, pont azokkal a szavakkal. Mindaddig, amíg úgy nem érzed, hogy vitapartnered ugyan azt nem mondja mit Te. Már az ókori római filozófusok is használták ezt a módszert, én imádom játszani.
Nem tűnik nehéznek, de mégis az. Próbáld ki!
