Annyira ellenkezik az agyam a mondat tartalma ellen, hogy képtelen vagyok megjegyezni. Az első lépés pedig az lenne, hogy legalább elfogadom. (befogadom)
Számomra ez a mondat azt jelenti, hogy fel kell adnom a megfelelés vágyamat és el kell engedjem azt ami vagyok. Ha elfogadjuk azt a tézist, hogy a jelen a múlt következménye akkor a jövőben csak akkor válhatok valamivé ha ma elengedem és feladom azt ami most vagyok.
Tök egyszerűnek tűnik és egy hegyi remete simán meg tudja csinálni. Csakhogy mi itt lenn a dzsungelben a rengeteg zaj között kell ezt megoldanunk.
Van már egy pár kötelezettségünk család, gyerek, nagymama, szülő. Azután jön a munka és odapakolják neked a felelősséget mert te vagy a főnök. Ezen felül felkapdosunk még felelősségeket úton útfélen.
Ilyen külső körülmények között ki az aki tud változni?
Ismerek olyan embert aki ki is mondja hogy ő nem akar változni. Olyat is aki csak simán nem tesz érte semmit. Ők általában tizenhatszor nekifutnak ugyan annak a feladatnak. Ahogy látom kívülről vagy észre sem veszik vagy letagadják maguk előtt is.
Miért merek mindezt kijelenteni. Mert én is ezt csináltam… Letagadtam, megfeszültem, nem változtam. Ilyenkor az erős tölgy eltörik, megbetegszik ott ahol a legjobban fáj.
Minap azt tanultam hogy azért mert eldöntöm, hogy feladom a régi énem az nem jelenti azonnal azt, hogy leesem a földre. Ha megengedem magamnak az átmenetet akkor nem kell hogy fájjon a változás.
