Take IT Easy

Az arató munkások nem szerették a cséplőgépet. Csak akkor amikor felrobbant. Ma az alkalmazottak nagy része nem szereti a számítógépet, vagy mert tehernek érzi az adminisztrációt vagy fél tőle mert nem ismeri, vagy mind a kettő.

Ha nem szereted vagy félsz tőle nem fogod kihasználni a lehetőségeit.
Paradigma váltás kell az emberek fejében az IT -vel kapcsolatosan.

Ma így csináljuk:

A feladat

Az a feladat, hogy a takarításról naplót vezessen a cég és alá legyen írva mindig. Valakinek meg kell csinálnia ezeket az űrlapokat. A minőségbiztosítótól indul a dolog mert az ISO vagy a GMP meghatározza a cégnek hogy kell adminisztrálni.

Kőbalta

Egyszer valaki megcsinálta azóta fénymásolják és kézzel töltik ki a dátumot is. Persze ez is elfogadható, sőt sokkal jobb megoldás mint a következő.

Az írógép
Nem ismerik az MS Word keresés-csere funkcióját., ezért kézzel cserélgetik ki az összes lapon az évszámot… L Elképesztő mennyiségű munka. Be van tervezve, hogy éve elején egy- két hetet csak ezzel fog tölteni valaki.

Lézernyomtató

Én lusta vagyok. Elolvastam a helpben hogy kell csinálni és automatikusan egy sablon alapján legeneráltatom az összes űrlapot. Bénáztam. Sok időmbe telt és 5 óra alatt kész lettem… J Miért jobb, mint az első,mert módosíthatatlan és biztosítható az adat eredetisége és sérthetetlensége.

Jó lenne ha úgy csinálnánk hogy mindenki azon gondolkozna a vállaltnál, hogy lehetne az aratógépet még jobban bevonni a vállalt működésébe, mert akkor neki kevesebbek kéne kaszálnia, és mégis több nyereséget „aratnánk”.

Eredmény orientált kontra Megoldás orientált.

Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz meg kell érteni egymás gondolkodásmódját. Érteni kell, hogy a másikat mi vezérli, mik azok a lépések ami mentén elkezd gondolkozni és problémákat megoldani.

Nézzünk egy egyszerű esetet: egy Üzletember nem tud nyomtani. Neki megy a dolognak innen-onnan és kipróbálja sokféleképpen. Megnézi a nyomtató listát kitörli. Újra indítja a gépet és a printert is, de  mégsem megy. Tök ideg. Hívja a segítséget.

Jön az IT és végig csinálja ugyan azokat a dolgokat, mit az üzletember. Az Üzletember őrjöng…. „ezt én már megcsináltam” Két befejezése van a történetnek:

1. A végén az IT kolléga átállítja az Üzletembert egy másik printerre, mert valami mélyen összekuszálódott a rendszerbe és újra kell telepítenie a printert.
2. Valamelyik lépésnél a nyomtató egyszer csak elkezd nyomtatni és az Üzletember azt mondja, „ pedig ezt én már csináltam”

Nézőpontok és igazságok:

Az IT ha incidenst szeretné megoldani akkor az ügyfél elégedett lenne. Az ügyfél nem hülye! Megfelelő kérdéssor és információ után tökéletesen tud dönteni. Mennyire sürgős, végleges vagy azonnali megoldás kell? Milyen lépéseket hajtott már végre eddig? Mik a tünetek? – lehet, hogy még mélyebben kell kérdezni.  Ezek után olyan megoldást kap az ügyfél amit választ:  
Azonnali – egy alkalmasabb időpontban további beavatkozás szükséges
Véglegest – ennek a megoldási ideje biztos lassabb sőt van amikor kiszámíthatatlani is.

Az üzletember ilyenkor a luxushajó utasaként az várja el, hogy azonnal működjön a WC. De kedves Üzletember gondolj bele, ha el van dugulva a szobádban a WC, akkor a személyzet ad egy másik szobát, és segít átköltözni.
A hajón is csak a felajánlott lehetőségek közül lehet csak választani, csak ott egy kicsit erősebb a nyomás, mert különben lehet kiúszni. A javasolt IT megoldásokon felül általában van másik, csak annak a költsége már másik nagyságrend.

Szolgáltató választása – és a kockázatelemzés

Eljutottunk odáig, el kell dönteni milyen szolgáltatót választunk. Ha luxus hajóra van igényünk, akkor legyen rá pénzünk is. De ha nincs és majd nem megy a printer, akkor nem lesz kölcsönprinter, hogy simán átülhessünk oda ahol minden működik. Mert a kölcsöngépet is ki kell valakinek fizetni.

Fel kell készülni az extra helyzetekre (kockázat elemzés), mert nem lesz folyamos üzem….. Elő kell venni a számlatömböt, ha elmegy az áram. Nem esnek be a megrendelések, ha nincs internet, és ha 20-án van mindez akkor el kell menni a bankba ÁFÁ-t utalni, mert online bankolni sem fogunk tudni.

Az üzletfolytonossági kockázatokat kell feltárni az ügyfélnek: Írásban!!!

Áram, internet, telefon, printer, fax, szerver, PC, adatkezelés, humánerőforrás

Ez megér egy másik misét, mert ilyenkor az szokott lenni, hogy én mondtam, de nem jól mondtad,mert nem értettem meg…

Ha az IT folyamtokról beszélünk az Üzletembernek akkor az nem fogja érdekelni.  Csak az üzleti folyamtok érdeklik. Ma is működhetnek az üzleti folyamatok IT nélkül – ideig óráig. Csak versenyképtelen. Lehet kézzel számlázni és postán levelezni email helyett.

Hogy kell ezt elmesélni? Mire kell figyelni, amikor az IT üzemeltető mond valamit?
Ez lesz a következő mese.

Tanultam, nem saját de remek példa, hogy a szolgáltatást egy óceánjáró luxushajóval mutassuk be. Az ember megveszi a jegyet és utána már nincs visszaút. Ha nem tetszik ki lehet úszni…

De ha ott maradsz akkor élvezheted a szolgáltatásokat. All  inclisive!! Lehet úszni, a bárban iszogathatsz, ha megéhezel eszel valamit, stb. A személyzet kedves, beszélnek egy olyan nyelven (International English) amit te is értesz. Nem malájul, nem hollandul, nem IT nyelven, hanem egy mindenki által ismert standard nyelven. Sőt ha te nem beszéled elég jól, akkor ők azok aki mindent megtesznek, hogy megértsenek téged aki igénybe akarod venni a szolgáltatást. Mindent a kedves vendégért. Itt mindent lehet. …Ja . amit szabad.

Mit szabad?  Reggel 6-22 között úszni, csak a bor és a sör van benne az árba a többi az fizetős, és csak est 10-ig van konyha. Nem rendezzük át a szobákat, és hiába szeretnél cápa steaket ha nincs az étlapon nem azt mondják hogy beszerezzük hanem hogy bocsi nincs.

De a legfontosabb: a sárga vonal mögé nem teheted be a lábad. Az az Ő területük. STAFF ONLY! Cserébe viszont nem kell azzal törődnöd, hogy kerül a friss lazachús és gyümölcs az asztalodra. Azonban, ha hozzányúlnál valamihez amihez nem szabad akkor nagyon udvariasan, de úgy rávernek a kezedre hogy ketté áll a füled. Ja és még egy: buzi drága.

Mi köze van ennek az egésznek az IT- hez? Asszem ez itt a lényeg!

Az „üzlet” embereinek: 

Ha olyan szolgáltatást szeretnél, mint egy luxus hajón akkor előbb gyűjts egy csomó lóvét. Ja és ha mindezt úgy szeretnéd, hogy más ne nagyon legyen ott, akkor képzelj el egy magán jachtot és annak a fenntartási költségeit. Szóval akkor eredj haza és gyűjts még egy csomó lóvét. Ezeken felül leszel kedves tudomásul venni. Az van ami az étlapon, és csak reggel 6 és este 10 között. Van mi benne van az árban és van ami meg nincs. Van ahova nem mehetsz be és lesz amikor rávernek a kezedre ha nyúlkálsz… Igen van ilyen szolgáltató. Ezek beszélnek te üzleti nyelveden, és előre le tudják írni a szolgáltatási ablakot. Kedvesek és valóban minden működik amit mondanak. Ja hogy nem velük kötöttél szerződést, mert irdatlannak találtad az árat… Sajnálom a luxushajó is drága és ott is vannak szabályok. Ha dereglyére vettél jegyet ne csodálkozz, hogy azt mondják hogy evezni kell.

Az IT nek:

Meg kell tanulni beszélni azt a fárnya „International Englisht” ami jelen esetben az üzlet nyelve. Nem majájuk , IT nyelven, magyarázunk. Fel kell nőni a luxushajó szintjére. Folyamatosan elképesztő magas színvonalon kell működnie mindennek. Fel kell vállalni, hogy néha nemet kell mondani. Meg kell tanulni, hogy a szolgáltatáshoz az is hozzátartozik, hogy előre szólunk az utasoknak. hogy most rossz idő lesz. Jobban szeretik tudni előre, mert akkor felveszik a kabátjukat és kének (vesznek) tőled hányinger elleni pirulát. Nos és akkor lehet hogy fizetni is fognak a szolgáltatásért. Ha más iparágból vesznek igénybe szolgáltatást ott általában megkapják ezt.

Mind a kettőtöknek:

Lefestettem a két szélsőséget.

Ilyen sosem lesz. És az IT nem luxushajó. Nem nyaralni mennek oda az emberek.

A Cég az hajó, de együtt ülünk benne, az IT pedig már ott van kőkeményen a parancsnoki hídon és ha nem kezeljük partnerként egymást akkor bizony baj lesz. Nem olyan sebességgel és ne is biztos hogy arra fog haladni a hajó amerre szeretnénk.

Ha partnerként kezeljük  egymást,  akkor van esély hogy menni fog. Mindenkinek változni kell

IT:

Fel kell nőni az üzlet szintjére kommunikációban, hogy elmondjuk neki hogy mi hogy látjuk a cég üzleti stratégiájának legoptimálisabb megvalósítását. Mert nekünk kell majd megvalósítani és sokszor érdemes lenne máshogy tervezni a stratégiát, hogy könnyebb legyen a megvalósítás. Ha alárendeljük magunkat nem fognak partnerként kezelni.

Business:

Az informatika ma már nem egy csoport pingvinpólós szemüveges papucsos furcsán beszélő. Megöregedtek és van egy csomó tapasztalatuk. Megvalósítottak egy halom stratégiát amit mi az üzlet találtunk ki. Ok hogy nem jól kommunikálnak de ez nem jelenti azt hogy hülyeséget beszélnek. Ha nem vesszük be őket a stratégia megalkotásába, mondjuk önérzetesség miatt akkor lemaradunk. Az IT annyira átszőtte a vállalatok működését, hogy nem tudok olyan folyamatváltoztatást ami nem érintené az IT-t. Ha meg csinálsz bármi stratégiát és az nem a múlt folytatása (ilyet ne csinálj és nem magyarázom miért) akkor tuti, hogy folyamatot is változtatni fogsz.

Az IT ne kontra legyen az üzletnek és ne is csak kiszolgálja azt. Evezzetek együtt úgy költséghatékony és jövőbe mutató lesz amit csináltok.

Azt gondolom, hogy leírom azokat a problémákat amivel mostanában szembesülök.

Sándor Zsolt András  vagyok és kicsit beszélni IT nyelven nomeg kicsit beszélek az üzlet nyelvén is. Ebben az a jó hogy remekül tudok fordítani a két fél között. Valahogy mostanában sokat kell ilyet csinálnom…

Az gondoltam, hogy kell egy kis bevezetőt írnom, hogy az IT nak látszó témákat egy kicsit a másik oldalnak is felvezessem. Nem tudom hogy sikerülni fog-e, de mindenesetre megpróbálom. Az a tervem, hogy egy témát leírok mind a két oldalról nézve

Mondjuk ilyeneket:

Soha nem működik az IT rendesen – A felhasználók tök hülyék
Soha nincs elég pénz az IT-re- Isten pénzét kifizetem ár számítógépre az sem volt elég

A példák most itt csak szimbolizálják a két oldal hozzá állását egy problémához, szeretném megmutatni mindenkinek, hogy mi vár rá következő 10 évben. Üzlet kontra IT.

Mit szeretnél elérni az életedben? Kinek szeretnél megfelelni? Azt csinálod amit szeretnél?

Amikor nekem először feltette egy kedves barátom azt a kérdést :

„Tulajdonképpen mit is szeretnél csinálni?”

Először elkezdtem a mondatot, és aztán szépen abbahagytam a dumált.  Eljutottam odáig, hogy már nem védekeztem, nem kezdem el hazudni magamnak, hogy tudom. Persze még nem tudattam, hogy mit szeretnék.  Az a szomorú. ha magadnak hazudsz akkor másnak is, a szeretteidnek is, pedig azt nem szeretnéd.

Most már tudom mit szeretnék:  Azt szeretném csinálni ami jól esik.

Volt idő mikor célokat határoztam meg (sőt másoknak is ezt tanácsoltam, elvártam) . Pontos mérhető materialista célokat. Mikorra mit lesz. Ma már nem így csinálom. Egy cél van megtalálni azokat az embereket, azt a társat, azt a tevékenységet akivel és amit szívesen csinálok. Ahol nincs megfelelés. Nincs hazugság nincs manipulálás: Csak őszinteség. Nehéz dolog ez…. Mert magamnak is meg kell felelni és azt a legnehezebb elengedni.

Hazudok –e magamnak? Igen még igen.  De dolgozom rajta, hogy ne így legyen.

Honnan veszed észre, hogy baj van? Mindig kapsz rá visszajelzést. Csak az a kérdés hogy észre veszed-e és hogy jól értelmezed-e.  Nehéz.  Nagyon nehéz, mert sokszor az egész életed megkérdőjeleződik. Kicsit durvábban úgy érzed, hogy szembe kéne köpnöd magad…

Ne tedd! Nem leszel kevesebb azzal, hogy bevallod magadnak, hogy mást szeretnél, sőt erősebb leszel mert csak a félelmeidet veszíted el.

Azért mert ők használják közösségi tudatot.

Az apám generációja nagy lexikai tudással rendelkezik és a fejben tartott tudás aktív használatával oldja meg a feladatait. Ha nem elég a tudása elmegy a könyvtárba és megtanulja, belegyömöszöli a fejébe az új információkat, amit utána már megint tud aktívan használni.

Az én generációm leül a google elé és keres, tized annyi aktiv tudással rendelkezik. Aki jól használja az úgy keresőt az megnézi a találatokat és ha sok azt egyezés akkor elfogadja jó válasznak. Ez a módszer lassabban ad eredményit mint az apám féle. Lehet hogy többször kell keresést indítanom mire megtalálom a jó kulcsszót, hogy szignifikánsan azonos eredményt kapjak több forrásból és csak utána merem használni tény adatként.

Mekkora az adatbázisom. Kb akkora mint az internet. Mekkora az apám adatbázisa?  Akkora amit az élete során felhalmozott a fejében és még aktívan meg van címezve, mert azét van adat mit már nem talál meg a fejében. Persze van adat amit már én sem találok meg a neten, mert valami sokkal erősebb felülirta.

Itt jön a facebook generáció aki nem tanul meg semmit. Azt kell mondjam hogy nem is keres jól az interneten, ezért használja a kollektív tudatot és megkérdezi a facebookon hogy nem tudja-e valaki a megoldást.  

Mit is csinál ő tulajdonképpen?

A mi passzív adatkeresésünkkel szemben, ő nem pusztán adatot keres, hanem egyenesem a probléma megoldását kérdezi meg a közösségi hálón a közösségi tudattól. Nekünk ha megvan az adat akkor a saját tudatunk megoldó képességét kell használnunk és csak azt használjuk.

Ezzel szemben a facebook csemete nem is pusztán az adatot próbálja megszerezni a közösségből, hanem a teljes megoldást. Kiírja a problémát és lehet hogy valakinek az aktív tudatában van, vagy jól keres a googliban de megoldja.

Múltkorában kellett a gyerekemnek a tankönyv amit nem lehetett megszerezni a tanár néni meg morcos volt a gyerek meg ijedt. Kínomban… tényleg már nem láttam más megoldás kiírtam facere, hogy van-e valakinek. Kb két óra telet el és egy ismeretlen csávó írt hogy pdf ben jó lesz-e….

Nekem csak akkor jutott eszembe amikor kínban voltam, nekik ez a napi rutin működés.

Tanulság…

Generation gap van volt és lesz. Ha nem veszed fel a ritmust akkor a gyerekek lelépnek. Persze nekünk van tapasztalatunk az apám korosztálya meg már bölcs is. De a közösségi tudat egy nagyságrenddel komolyabb erőforrást biztosít nekik.
Ha nem használod a közösségi hálót előbb utóbb lemaradsz és átmész hippibe.   

avagy ami a legjobban bosszant a másikban azzal neked is dolgod van

Találkozunk emberekkel az életünkben, hogy bosszantsanak, felidegesítsenek és az őrületbe kergessenek. Sokszor ők a hülyék, de ha megfigyeled, hogy mi is bosszant bennük akkor könnyen rájössz hogy azzal neked is van mit kezdened.

Mire gondolok?

Ha találkozok egy emberrel akiről az a véleményed, hogy hazudik magának akkor azt kell megkérdezned magadtól, hogy vajon én is ezt csinálom vajon? Hazudok magamnak? A tükör torzít, sem a mértéke sem a formája nem azonos. Csak a tartalma. Ezt is olyan,hogy akár félre is értelmezheted.

Nyugi… Ha nem jól értelmezted akkor, kapsz egy másik tükrök ami még jobban kikarikírozza neked, hogy mit kellene már észrevenned. Szóval ha nem vagy elég laza és nem önmagadat adod akkor kapsz egy tükröt egy barát egy kolléga egy új szerető személyében akivel, akitől megtanulhatod. Érdemes segítségek felfogni, és tanulni belőle.

Menedzserként azért fizetnek, hogy döntéseket hozzak és kontroláljam a folyamatokat. Sőt azért is szoktak fizetni, hogy létrehozzam a nem létező folyamatokat, hogy majd ŐK tudják azt kontrolálni.

Sok-sok visszajelzést kapunk az életben, hogy akkor vagy jó és eredményes, ha kontrol alatt tartod az életed. A sikeres emberek mind így csinálják. Lehet hogy most azt gondolod, hogy a rock zenészeknél persze nem így van. Nem egészen és nem minden binális. De csak az a rock zenész lett sikeres aki a tehetségét és az izgató szereket annyira kordában tudta tartani, hogy ne haljon bele. Az egy nagyon komoly kontroll. De mi mindannyian nem vagyunk ultratehetséges kreatív zenészek. Olyan emberek vagyunk, akik holnap felkelnek és bemennek a munkahelyűre és húzzák az igát.  

A kontrolálásban nagymenő vagyok. A kontrolálás az megfelelés. Valamihez képest csinálsz dolgokat. Az az emberei pszichében a legszebb, hogy saját magunkhoz képest is lehet megfelelni.

„én olyan vezető vagyok…”

„én liberális apa, anya vagyok…”

„ én izgága  nyugodt vagyok….”

Ha bármelyik gondolatodra kapsz visszajelzést azt megerősíted. De az a kérdés hogy „Te szeretnéd azt csinálni?” mármint aminek éppen megfelelsz. Nem az a kérdés, hogy olyannak érted-e magad hanem hogy szereted-e?

Ha nem szereted, akkor hagy abba. Mert hogy kontrolálni valamit az egy dolog, az csak azt jelenti,hogy szabsz egy határt és kész, de szabályozni egy folyamatot vagy választani a folyamatok között az egy következő szint.

Szerintem erősebb leszel, ha választ és nem csak kontrolálsz, azaz megfelelsz. Gondold át.

Sokféle sziget elméletet ismerek.  

Az egyik arról szól, hogy a számítástechnikai eszközrendszerrel, hogy kell megszámolni az óceánban a két part között elhelyezkedő szigetek számát. Sokaknak uncsi, de egyszer leírom, mert olyan szép és tiszta logika. Na mindegy…

A második már sokkal érdekesebb, mert a túlnépesedésről szól. Az indonéz szigetvilágban találtak szárazföldi teknőcöket. Valahogy odajutottak most nem ez a lényeg. A teknőcök lettek a csúcsragadozók a kis szigeteken. Volt ahol kihaltak, mert túlnépesedtek, felfalták az összes növényt és csak a csontjaikat találták, és volt ahol még ma is élnek. Egy csomó következtetést levontak belőle…. de a legszebb az, hogy a Földet is tekinthetjük egy szigetnek és az emberiség is megfelelhet akár a tekiknek. Mindenkinek a szabad gondolatára bízom, hogy szerinte mi most hol tartunk a túlnépesedésben. Egy tuti mi vagyunk a csúcsragadozók.

A harmadik elmélet megint más téma.

Az egyén is egy sziget. Azaz TE! Sőt én is az vagyok. Mind a kettőnket körül vesz a víz. Látom azt, hogy a Te szigeteden milyen tevékenységek folynak és Te is látod az enyémet. Örülhetek neki, bosszanthat, átkiabálhatok, stb. Sok mindent csinálhatok, de van egy két dolog amit nem:

• Én magam egy sziget vagyok, így nem tudok átmenni a te szigetedre
• Te sem tudsz átjönni hozzám
• Csak a saját szigetemen tudom megváltoztatni a tevékenységeket. Ez neked lehet, hogy tetszik és lehet hogy nem.
• Lehetek rád erős befolyással, ami egy harmadik szigetről úgy látszik mintha  miattam változna a tevékenység a  TE szigeteden, de azt igaság az, hogy csak Te tudsz változtatni a szigeteden.

Magyarul:

Csak saját magunk tudjuk megváltoztatni magunkat. Mások csak kintről a szigetükről dumálnak, vagy mutatnak jó példát, amit Én látok és annak következtében változatok saját magamon.

Ennyi. És sosem változtatlak meg, és Te sem engem. Ha közelebb akarunk kerülni egymáshoz nekünk kell akarni és tenni a változást.  Nem érdemes várni, csináld.

Szerintem tök durva.

kontra „Megoldjuk főnök Úr”

Mostanában sokszor találkozom egy problémára adott megoldások értékelésével. A megrendelők – belső, külső – már igényesek, mert szorít az árprés. Lehet, hogy van lóvé, de nem mindegy mire költöm. Valahogy az van a fejekben, hogy profi megoldás kell, mert az ár érték arányban jó lesz nekünk.
Sokan eltévednek, hogy a profi munka az, amikor azt csináljuk amit a megrendelő akar, illetve ha a megoldás közben képesek vagyunk alkalmazkodni a felmerül új vagy váratlan helyzetekhez.

Természetesen a rugalmasság nálam a munkavégzés egy elvárt színvonala, és igen a professzionalizmus része.  A rugalmas megoldás a tervezetthez képest a megvalósítás során módosításokat eszközöl. De ez még nem professzionalizmus. Ez még csak egy jó „Megoldjuk főnök Úr” színvonal. Professzionalizmus az, amikor tervezünk és tervezés lehetőséget ad az eltérésre és definiálja annak módját, sőt még biztonsági tartalékot és ellenőrzést is magában foglal. A csúcs az, amikor mindezt visszavezetjük a következő hasonló esemény tervezésekor a rendszerbe.  Így végigmondva ez nagyon-nagyon egyszerűnek tűnik, de a legtöbb probléma- projektmegvalósítás már ott elvérzik, hogy a megvalósító maga számára sem tervezi meg a projekt megvalósítást, nem hogy a megrendelővel közölné milyen választási lehetőségei vannak.

Persze-persze vannak projektmenedzsment céget és nyilván a Paksi Atomerőmű két blokkos bővítésesét rendesen megtervezik, mert az csilliárdokba kerül. De ha olyan egyszerű, ahogy ezt leírtam akkor a mindennapokban miért mindenki a „Megoldjuk főnök Úr” megoldást választja?

Illetve sokan jönnek azzal a kifogással, hogy ha delegálnak nekik egy feladatot mint megoldó embernek, – még mindig mindegy hogy ez külső vagy belső – akkor azt várják el, hogy legyen egy megoldás nem azt hogy újabb problémákat generáljunk, holmi kérdésekkel. Igen ez egy nehéz kérdés, hogy hol a határ a profizmus és az akadékoskodás között.

A jó példa – az autószerelő tudta

Egy autószerelőnél láttam kiírva:

Nálunk kettőt választhat az alábbi három közül: GYORS, OLCSÓ, JÓ .

Mert a

gyors és jó munka nem lesz olcsó
jó és olcsó munka nem lesz gyors
olcsó és gyors munka nem lesz jó

Nekem valahol ez a filozófia testesíti meg a professzionalizmust.  Amikor meg tudjuk magyarázni a megrendelőnek, hogy mit várhat és persze nekünk kell legyen megoldásunk a három választáshoz . Ha mi vagyunk az autószerelők, akkor persze pozícionálhatjuk magunkat úgy, hogy nálunk nem lehet mind a hármat választani.

Mindez csak egy példa. De az a tapasztalatom, hogy a megvalósítási folyamat megtervezése sem történik meg, tovább megyek a folyamat eleje és a vége sincs definiálva. Hanem a legtöbbször  elgurítják a hólabdát és terelgetik erre-arra, vagy lesz belőle lavina vagy nem.

Sebességre, felgyorsult világra, információ hiányra hivatkoznak és terelgetik az gördülő labdát. Elismerem, vannak olyan esetek, amikor senki nem tudja, hogy mi lesz a vége a folyamatnak, mert egy probléma megoldását várja el a megrendelő. Ennek ellenére hiszem, mert csináltam már egy párszor – még mindig mindegy, hogy a megrendelő vállalton belül vagy kívül van – van egy olyan pillanat a megvalósítás közben, amikor már megfogalmazódik a feladat és már ezerrel benne is vagyunk a megvalósításba, de meg lehet állni egy kicsit. Csak annyira, hogy definiáljuk a projektet annak elejét meg a végét, az elvárásokat és a lehetőségeket. A legfontosabb persze a vége: Mit az az értékes végtermék amit átadunk?

Nekem ez a professzionalizmus. Tervez, megvalósít, mér, dönt, módosít, megvalósít, mindezt annyiszor ahányszor kell. Aki erre képes az tudja majd úgy kommunikálni a megfelelő pillanatban, hogy a megrendelő professzionalizmusnak éli meg a dolgot, mert azt fogja látni, hogy mindig, tudták hogy mit csinálnak volt alternatíva volt biztonság lehetőség a döntésre ami kellően elő volt készítve.

A take it easy filozófia

Tökéletes megoldás nincs. A  „Megoldjuk főnök Úr” nak vannak szintje, ami a kivitelező személy képességein múlik. Vannak akik ugyan azt a feladatot hatékonyabban oldják meg és van aki kevésbé hatékonyan. Ami állandó az a stressz mennyisége. Aki hatékonyabb az nagyobb stressz faktorral dolgozik és szélsőségesebben nagyobb dózisban kapja. Nem mindegy, hogy egy nap kapsz 100 egység stresszt vagy 10 napig napi 10-et, nekem ez különbség akkor, ha a megoldás a személyfüggő.

Ha professzionális munkát csinálsz ,akkor a stressz faktor jelentősen kisebb lesz. Mennyivel? 20/80

Ezt a bejegyzést itt irtam: Brandbuild.blog.hu

Érdekes megfigyelni magunkon is, hogy milyen az amikor lájkolunk. Elolvasod és megnyomod. Csak mert tényleg tetszik. Van persze az amikor odafigyelsz, de nem ezek azok a dolgok amik igazán sok lájkot kapnak.

Most hogy kicsit nem írtam, kaptam egy két visszajelzést. Hideget meleget. A hideg is jó. Először persze tényleg olyan, mint amikor szauna után belemész a hideg vízbe és szinte fáj, de amikor kijössz a vízből az zseniális érzés.

A párkapcsolatod tölt fel energiával vagy elmenekülsz belőle pl a munkádba. Nem újdonság és nem hinném, hogy neked, aki olvasni szoktad a blogom újat mondanék a témában. De ez is hozzátartozik a lazuláshoz és nekem fontos, megváltoztatta az életem és folyamatosan befolyásolja.

Az egyik kedvenc filmemben  a Szelek Szárnyán (WIND 1992) elhangzik valami ilyesmi: „Joe aki megoldja a nőket.."

Én nem vagyok Joe és nem tudom a megoldást. Csak azt tudom, hogy én tudok adni vagy gerjeszteni női erőt a páromban Ő pedig ugyan így tud férfierőt ébreszteni bennem. Persze az ellenkezője is igaz. El is tudjuk venni egymástól. Nem tudom, hogy csináljuk. Valószínűleg a férfi női szerep tisztásásában van a probléma.
Ma ezek a szerepek változnak. A nők férfiasodnak a férfiak nőiesedek. Én csak a pasi oldalról tudok beszélni. Azt várják el tőlem, hogy gyengéd legyek, de vigyen haza minden hónapban a mamutot. Finoman szólva „nem egyszerű"...

Az biztos, hogy ha jó helyen vagy és nem menekülsz a munkádba a párkapcsolatod elől, akkor az otthon generált női vagy férfierődet beviheted a munkahelyedre és kiélheted ott. Persze fordítva is lehet, csak az valahogy más. Amit a munkából merítünk az nem olyan elemi. A szerelem, a szex a férfi és a nő olyan energiát képes előállítani, amit semmi más. Én éreztem és érzem ma is amikor nem volt vagy nincs ez rendben és ez a természet adta férfi erő nincs rendben bennem.

Ha tudnám a megoldást, akkor most nem írnám ezt a bejegyzést. Ha  majd megvilágosodom, mint Joe akkor azt is megosztom majd az okulásotokra.

Avagy az agyam akkor is dogozik, ha én nem mondom neki

• aminek a legközelebbi a határideje.
• aminek a legtöbbet bukhatok, ha kések vele
• amit én magam vagy valaki más magasabb prioritásúnak jelölt
• stb.

Avagy hova pozicionálod magad?

A labda hasonlat egy igazi városi legenda. Arról szól, hogy a beosztottak munka után elmennek, focizni vagy mondjuk Amerikában kosarazni a térre. A vállaltvezetők teniszezni járnak és a tulajdonosok golfozni egy olyan klubba ahova bejutni is nehéz.

 

Ha lazán szeretnéd élni az életed attól az még nem jelenti azt, hogy  meghajtod a fejed és elfogadod azt amit a környezeted rád erőszakol. Az érdekeidet képviselned kell.
Az érvényesülést ugyan úgy tanuljuk, másoljuk először a szüleinkről azután a számunkra fontos hangsúlyos szerepű emberektől. Lehet ilyen az edződ, az első főnököd, de az első szerelmed is. Mindezeket összerendezgetjük, summázzuk és elraktározzuk, majd a megfelelő pillanatban ezek alapján cselekszünk.

Ha agresszív mintákat láttunk, akkor ez lesz az elsődleges működési módszer, ha az első főnököd agresszív volt akkor egy hasonló helyzetben mikor te leszel a főnök valószínűleg te is agresszíven fogod az érdekeidet érvényesíteni. Viszont ha anyád az orvosnál meghunyászkodott akkor valószínűleg te is ezt fogod követni és nem nagyon mersz kérdezni.

De ugyan úgy, mint ahogy a berögözött sportmozdulatot ki lehet javítani, ezeket a működési sémákat is meg lehet változtatni.  Persze kell némi alázat és némi bátorság is. Az első lépés az, hogy elhidd neked is ugyanolyan jogod van kérdezni, mint bárki másnak. Nem vagy kisebb vagy kevesebb mert kérdezel.  A mások hogy elfogadd a másiknak is vagy joga kérdezni, ami egy kis alázatot és elfogadást igényel.
Persze sok lépcső van még ezután, mire úgy tudod kommunikálni a világgal gondolataidat, érzéseidet, vágyaidat, hogy közben se bántó se alulértékelt ne legyél. És akkor tök lazán félelem és agresszió nélkül könnyedén járhatsz a világba és tudni fogod, hogy kérdezhetsz és közben nem gázolsz át másokon.  

Senki nem fekete vagy fehér van úgy, hogy bizonyos esetekben agresszív vagy és van ahol meg nyuszi és passzívan állsz a dolgokhoz. Amikor ezek a gondolatok eljutottak hozzám, én felvettem a telefont és felhívtam pár embert és bocsánatot kértem tőlük, mert átgázoltam rajtuk. Érdekes élmény volt.

Ma már tudom, hogy nem kell átgázoljak embereken, hogy képviseljem az érdekeimet, de bevallom remek technikám van rá. Mindezek ellenére én is vagyok és voltam nyúl (nyuszi), de most már tudom, hogy amit valaki már megkérdezett azt én is megkérdezhetem

 

Már megint visszatért az inga. Ha azt mondom, hogy az igazság középen van az egye elcsépelt lózung. ha megvilágítom a két szélsőséget és utána mondom azt, a rendszer egyensúlyra törekszik akkor sokkal többen meg szokták érteni.

Sokáig azt gondoltam, sőt harcosan kiálltam mellette, hogy az utánunk lévő generáció nagy bajban lesz, ha elkezd dolgozni. Igen ők a Facebook generáció. Akkor azt mondtam, hogy nem lehet úgy tanulni, hogy egyszerre dolgozol és csetelsz a haverokkal. Ugyanúgy nem lehet, mint ahogy szerintem dolgozni sem lehet így.
A tanulás megy nekik. Persze a tanárok nem így vélekednek, de elvégzik az iskolát, felnőnek és jönnek hozzád is beosztottnak.

Hogy jön ide az ingyenesség? A fiam meséli az unkatesójának, hogy van az interneten egy farmos játék „tök jó mert ingyenes” az én értékrendemben az ingyenes az értéktelen, annak van igazán értéke amiért megdolgoztam vagy amiért fizetek. Az Ő fejében és az Én fejemben egymásnak teljesen ellentmondó érték kapcsolódik. Upsz konfliktus!

Nekik az a természetes, hogy az internet ott van, és ami rajta van az ingyenes. Hogy fogunk mi együtt dolgozni, ha az értékrendünk ennyire különbözik?

Ma már én is facebookozom és azért kezdtem el mert, kíváncsi voltam hogy a fiatalok mit csinálnak itt. Megnéztem itt ragadtam. Vegyük tudomásul, hogy mindig a fiatal fa az aki meghajlik az öreg tölgyet meg jól kicsavarja a vihar. Én inkább tartoznék a fiatal fákhoz amíg lehet.

Szerintem az, lesz, hogy az a vezető aki jól ismeri fel az ingyenességben rejlő lehetőségeket és jól, időben transzformálja az a saját területére, az nyer.
Aki jól megtalálja a következő generációval a kommunikációs csatornát és hajlandó megtanulni az Őáltaluk használt eszközöket kezelni az életben marad.

Figyeld mit csinálnak a gyerekek, és tanulj. Ne légy hippi!

…és természetesen figyel arra, hogy nem csak az ingyenesség lehet az ahol egy fogalomhoz más-más érték tartozik a generációk fejében.

avagy arra van időd amire csinálsz magadnak

1960-ban a hippi mozgalom új és lázadó volt, nem kell megítéljük, hogy jó vagy rossz volt, mert azt mindkét oldal mellett érvelők elismerik, hogy új volt. Ma a XXI. században egy hippi az oldschoolnak minősül. Ezalatt én azt értem, hogy ott maradt valahol régen, olyan értékeket képvisel amit ma már legtöbben átértékeltek, azaz máshová helyezték a hangsúlyt.

Nem mindenki lehet Steve Jobs, vagy  Jeff Bezos és szerintem jól van ez így, viszont az fontos, hogy XXI. században nem legyél hippi.

A világ egyre gyorsabb és minden nap megéljük, hogy tanulni kell valamit, változtatni kell a szokásainkon. Le kell szokni a gombokról és érintő képernyőn huzigálni az ujjunkat, és az álláshirdetés már a neten keresni hanem a HVG-ben.  

Az apám és a nagyapám generációja között az a különbség, hogy az apám 70 éves korára megtanulta aktívan használni a számítógépet és modernebb videokamerája van mint nekem. A nagyapám 70 évesen minden héten ugyan azt a lottószámot játszotta meg és már nem volt hajlandó változtatni még a napon sem mikor feladja a szelvényt.  

Ma már beláttam ott kell legyek a facebookon, tudom mi az a Flashmob sőt ismerem Matt-et is. Persze nehéz az egyensúly a múlt értékei, az idősek bölcsessége és az új kor vívmányai között. De van tükör amibe belenézhetsz és azt, hogy hippi vagy-e azt neked kell eldöntened.