Amikor egyszerűbb a kötöttség
Alkalmazottként nagyon szerettem azokat a dolgokat, amibe bele lehetett kapaszkodni. Mérnökként megéltem, hogy a szabadság nagyon nehéz. Ha van egy foghíj telek oda bizony egy centivel sem lehet szélesebb házat tervezni: NEM FÉR BELE. Elsőre persze nagy kötöttségnek tűnik, de az az érdekes, hogy kis idő elteltével belátjuk, hogy ez nem is rossz itt vannak határok és tulajdonképpen ez könnyebb is így, mert nem kell annyi döntés hozni.
A határ az azért is jó mert van honnan elkezdeni és ha van még egy akkor van hol befejezni. Megtanuljuk a működést, hogy kell határok között mozogni, élni, alkotni.
Az a meglepő, hogy ilyenkor már nem is vesszük észre, hogy azok a falak ott vannak és neki szoktunk feszülni. Biztonságban érezzük magunkat a határok között. Gyorsan megtanuljuk, hogy csináljunk határokat magunknak, ha valamiért kicsit nagyobb szabadságfokot kapunk.
Már szeretjük a feszültséget és alaptónussá válik.
Visszatérve az építkezős példához: ha adnak egy üres telket, hogy csinálj rá házat akkor jön a kérdés: de mekkorára tetszett gondolni? Kicsi-nagy, emeletes- földszintes stb….
Amíg nem merjük elengedni a fantáziánkat a ház megtervezésénél, addig a foghíjtelek beépítése a mi feladatunk. A jól meghatározott erős fallal körül bástyázott feladatok megoldása vár ránk. Van ami megtámaszt, aminek neki lehet feszülni, nyomni, rúgni…
Ha lehetne egyszerűbben is csinálni, akkor is visszatérünk a jól megszokott ritmushoz.
1. keresd meg a határokat
2. ha nincs határ csinálj
3. maradj a határok között az biztonságos
Jó ez a rendszer, mert belátható, határtól határig terjed. A feszültség pedig energia, és energia kell, hogy elvégezzük a feladatainkat.
Emlékezz vissza, hogy mi van akkor, ha határidős munkád van. A határidő egy keret, aminek neki lehet feszülni és az jó, mert az energiát ad, hogy elvégezd a feladatot.
Mi a különbség a feszültség és a belefeszülés között?
Igazából szerintem semmi. És még is.
A feszültségnek lehet örülni. De jó, mert már megint itt van és lesz energiám. A belefeszülés az ennek az állapotnak a görcsös akarása. Ez pedig úgy alakul ki, hogy ha az ember megszokott egy feszültségi szintet, akkor vágyik rá és elveszti azt a készséget, hogy laza állapotban megoldja a feladatait. Ilyenkor jön a görcs, hogy megfeszülök és akkor lesz energiám megint, hogy dolgozzak.
Energia persze kell, csak az nem mindegy hogy miből nyerjük.
Az áramlás energia
Hiszek benne, hogy akkor jó valami, ha áramlik, mozogásban van. Sokszor nehéz tovább menni mozgásban maradni, mert az mindig elengedéssel jár: el kell engedni a kapaszkodókat, lépni kell és ahhoz fel kell emelni a lábunkat. Tenni kell egy lépést. Változtatni kell.
Amikor haladsz előre és áramlik körülötted minden az olyan mint amikor jön a lap a kártyában, amikor az üzleti partnered pont azt a változtatást kéri amire neked is szükséged lenne, hogy határidőre befejezd a megrendelt munkát.
Az áramlás nem azt jelenti, hogy probléma mentesen, munka vagy teljesítmény nélkül haladsz előre, csak annyit hogy könnyen megtalálod az utat szinte mindig látod a következő lépést.
Az energia nem vész el áramlik, ilyenkor nem a feszültségből nyered hanem a mozgásból.
