Most hogy kicsit nem írtam, kaptam egy két visszajelzést. Hideget meleget. A hideg is jó. Először persze tényleg olyan, mint amikor szauna után belemész a hideg vízbe és szinte fáj, de amikor kijössz a vízből az zseniális érzés.
Voltak, akik azt mondták, hogy gyenge mert csak általánosságban írogatok és ennek így semmi értelme. Voltak, akik azt mondták, hogy b… jó mert szinte minden írásban magukra ismertek.
Azon múlik ismered-e magad, tudod-e transzformálni a saját helyzetedre az írást. Sőt még keményebbet mondok: mered-e. Nem csak az én írásaimról van itt szó, hanem a nagy alapigazságokról. Minél nagyobb általánosság annál könnyebb kifogást találni és annál nehezebb megérteni, elfogadni.
A kritizálók azt szokták mondani, hogy persze ez általában így van de az én helyzetemben nem, mert… vagy azt hogy jó ezt értem, de hogy oldod meg. Azt gondolom hogy addig amíg nem fogadod el igazán nincs miről beszélni. A legtöbb mondás nem is arról szól hogy megoldást adna, csak irányt mutat. Nézőpontot ad ami segít a döntésben. De a döntés mindig a tied.
Kaptam olyan visszajelzést, amit a mai napig nem értek, mert akitől kaptam valószínűleg annyira magára vette az általános kijelentésemet, hogy azt hitte róla, írok.
Élethelyzetek, emberek generálták a gondolatokat. Sok évet kellet megélni, hogy így lássam a világot. Nem a sokon, hanem a megélnin van a hangsúly. Nem kezdek el védekezni, hogy mekkora gondolkodók vannak még a világban. A blog egy ilyen műfaj. Belőlem ez jön ki.
A visszajelzések jók. Kellenek továbbra is. Küldjétek, mondjátok. Ha fáj útállak egy kicsit főleg akkor, ha igazad van. Majd megbékélek.
Szerintem a lényeg az irányt keresd a megoldás nálad van.
